Érdemes-e hinni?

Két esemény kapcsán szeretném megosztani észrevételemet, gondolataimat. Az egyik politikai esemény, az RMDSZ kongresszusa Zilahon, a másik egészségi állapotfelmérés itt Sepsiszentgyörgyön.

Az utóbbival kezdem. Tele is volt a terem nyugdíjasokkal, az ember persze, gyógyulni szeretne, hinni, remélni, megélni még pár szép nyugodt nyugdíjas évet. Ha már átgürcöltük a híresen hírhedt „aranykorszakot”… Ki is vártuk türelmesen a több órás előadást, köszönet dr. Fejes Péternek az értékes, színvonalas előadásért. Sok hasznos dolgot megtudhattunk, megérthettünk, szerinte a pulzáló elektromágneses terápia növeli a vér oxigénszintjét, megnyitja a hajszálér-hálózatot, ezzel csillapíthatja a fájdalmakat, enyhítheti a magas vérnyomást, csökkenheti a trombózis kialakulásának esélyét. Aztán jött a termékbemutató, amelynek végén kiderül a terápiás termék ára, s a kisnyugdíjas csak ámul, bámul: mégsem engedheti meg magának, még ha mindent el is hitt az elején, marad a dilemmával. (Persze, utána lehet és kell is nézni a dolgoknak, pl. ezt olvastam: „a magnetoterápia blöff, semmilyen hatása nincs – mondta Erdélyi Judit kardiológus szakorvos.) Jó volna hinni, bizony…

A zilahi RMDSZ-kongresszus kapcsán elhinni pl. Kelemen Hunor szavait: „A szorgalommal és hozzáértéssel, tisztességesen és alázattal elvégzett munkában hiszünk, és erre vállalkoztunk. Nem teszünk, nem tehetünk másként.” Hinni, hogy komolyan is gondolják és főleg komolyan is cselekszenek a jövőben! Úgy legyen! Mert még érdekli a népet, mit tesznek választott vezetőink, milyen irányba sikerül elmozdulni, ne a megrekedés szintjén álldogáljunk! Nekem mintha ezt sugallta volna az iránymutatónak választott kongresszusi jelszó is: Nem hátrálunk meg! Reméljük, nemcsak a megrekedés szintjén álldogálunk, nem mindig százfelé húzunk. De vajon kiállunk-e saját érdekeinkért mi is, egyszerű polgárok?

Para Olga, Sepsiszentgyörgy