Erdély: lenyűgöző szépség!

Ha Ferenc pápa újságírói kérdésre mondott volna országunkról kedves szavakat romániai látogatásáról a repülőn hazafelé tartva, kevésbé tartottam volna figyelemre méltónak, ami elhangzott. De mivel a hosszú és kimerítő fedélzeti sajtótájékoztatót berekesztő szóvivő szavai után még mindig volt „kibeszéletlen” dolog a Szentatyában, ezért érzem éppen ezt a gesztusát és az ekkor megfogalmazott gondolatát kiemelendőnek.

Ezúttal is, akárcsak a csíksomlyói szentbeszédben, Erdélyre vonatkozott egyik megjegyzése, de most nem egy történelmi szempontú megvilágításba helyezte térségünket, mondván, hogy az idei zarándoklat Erdély öröksége, hanem friss élményei alapján méltatta természeti és emberi miliőjét. „Isten ajándéka volt: csodás tájat láttam – mondotta a Marosvásárhelyről Csíksomlyóig megtett autóútjáról. – Keresztülutaztam egész Erdélyen: lenyűgöző szépség! Sosem láttam ehhez foghatót! (…) Köszönetet mondok az esőnek is, amely rákényszerített, hogy így és ne helikopterrel utazzam, hogy közelebb kerüljek a valósághoz.”

Meg kell vallanom, éppen ezt a spontán és nagyon személyes megnyilatkozást hiányoltam az erdélyi-székelyföldi pápalátogatás egy-egy mozzanatából, de így, mintegy epilógusként, utóhangként még nyilvánvalóbbá vált számomra, hogy mennyire megérintette Szent Péter utódját a mi kis földrészünk. Ehhez hasonló megvilágításban és ilyen ihletetten csak igazán nagy íróink, költőink szóltak Erdélyről, mondjuk Mikes Kelementől Áprily Lajosig.

Bár az emberben élő alaposabb és mélyebb valóságismeret igénye Erdély-képünket is folyamatosan gazdagítja és árnyalja, s így a hozzá való viszonyunk is változó, legjobb szándékaink szerint még bírálva, hibáira rámutatva is javát akarjuk, de ennek a térségnek, szülő- és felnevelő helyünknek az elfogadás és szeretet által vezérelt szemléletéről nem mondunk le. Áldjon vagy verjen sors keze…

Gondoljunk tényleg arra, hogy amit nap mint nap láthatunk, ez a „lenyűgöző szépség”, s amiért – erőnk szerint a legnemesbekért! – munkálkodunk, az Isten ajándéka!