Emlékezni és feledni

Nem tudok, és nem akarok könnyfakasztó szöveget összeeszkabálni az első csengettyűcsilingelésről és a tanító néni édes mosolyáról, inkább iskolai emlékeimet különválasztom, mint a jó fuszulykát a férgestől, melytől szabadulni kell, de sürgősen.

El szeretném felejteni, de sajnos nem tudom, a magyar és román irodalomórákat, ahol a tankönyvből be kellett magoljuk, miért szép egy vers vagy egy novella, jaj, volt nekünk, ha felcseréltük az érvek sorrendjét. És ha szerintem nem szép volt, hanem pocsék – mert az volt –, vagy egészen más okból tetszett, kit érdekelt a véleményem? Bárcsak egyetlen diákot sem vetnének alá efféle tortúrának!

Emlékezem a hétvégi kiruccanásokra, közös foglakozásokra. Egy osztálykiránduláson többet tanultam, mint – akkoriban – heti hat napon át a padban tespedve, unatkozva. Bármennyire gúnyolták, igaza volt Băsescunak – aki a salátáról meg a cserebogárról akar felvilágosulni, forduljon bizalommal a Google-höz –, az iskola másról kellene szóljon.

Tisztelettel emlékezem a már nyugdíjba készülő tortatanárra, aki velünk együtt izzadt és nevetett, ha mellé rúgta a tizenegyest, és a feledés sötétjébe száműzöm azt, amelyik zsebre tett kézzel, a szemével dirigált-jobbra, balra.

Áldom a tanító nénimet, mert jobban ismert minket, mint anyukánk, legkisebb örömünket-bajunkat tudta, de őszintén, egy lyukas garast nem adnék azokért a „jó szakemberekért”, akik leadták a leckét szuperszonikus sebességgel, majd kiviharoztak az osztályból, fogalmuk sem lévén arról, hogy Andriséknál három napja levágták a villanyt, Klárika pedig nem hanyagságból nem írt házit, hanem mert a rákos apukáját gondozza.

Hogy mit tanított az osztályfőnököm, arra nem emlékszem, tantárgya annyira sem érdekelt, mint a táblatörlő szivacs színe, de amikor – többnyire saját hibámból – bajba kerültem, mellém állt és oroszlánként megküzdött igazgatóval, hatósággal, még a szüleimmel is, azt tíz életben nem felejteném. A pedagógus emberarcának, nem tudós­arcának nyomát hagyja diákjaiban. A paidagogos szó az Evangéliumban is előfordul, mint „Krisztushoz vezető mester”. Bárcsak így lenne…