Minden alkalommal arulok vezettek fel az ellenseget.

Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Évekkel, jobban mondva évtizedekkel ezelőtt mesélte egy frissen létrehozott üzlet vezetője, milyen előnyei vannak azoknak az erdélyieknek, főleg magyaroknak, akik bukaresti raktárakból, nagybani lerakatokból hordják áruikat itthoni eladásra. A fordulat után tétova lépésekkel elinduló árusaink zsebe nem volt megtömve pénzzel, ők arra a becsületre alapoztak, amelyre mindenkor oly büszke volt főleg a székely ember. Nála az egy másnap is egy volt, és ha belecsapott a másik tenyerébe, az erősebb volt a papirosnál.
Nos, akiről szó van, az Bukarestből erre a szóra alapozva hordta ide a televíziókat, elektromos eszközöket úgynevezett pausáléban, azaz átalányban, s mindig akkor fizettek, mikor eladták. És ment is minden, mint a karikacsapás, amíg be nem szálltak azok is, akiknek a szavára már a fővárosiak sem adtak. Nos, mindez a Békás-szoros elorozásával kapcsolatosan jutott eszembe. Lehet, sántít a példa, de valahogy ugyanaz az eset játszódott le, csak éppen a gyergyóiak kárára.
Ama hamis térkép, iromány, beadvány – legyen akármi –, amelyet aláírt az akkori alpolgármester, tényleg félrevezető lehetett, ő elhitte, amit neki mondtak, s bizonyára bele sem nézett abba, amit az orra alá dugtak aláírásra. Nyilván, emberi körülmények között ezt a másik félnek is el kellene ismernie, de látott már valaki visszalépést hasonló helyzetekben? Most bánkódhatnak a gyergyóiak, bánkódhatunk mi mindannyian, akik oly sok gyönyörűséget leltünk a szorosban és környékén. A szoros megmarad, de a levegője már egészen más lesz. Csak körül kell nézni, s mindjárt tapasztaljuk ennek valóságát.
Azt nem tudom, csak azon az egy aláíráson múlott vagy sem a szoros sorsa, de azt igen, az egyik ottani erdész mesélte, hogy jóval az Úz-völgyi támadás előtt, hónapokkal korábban jelezte Hargita megyei és községi elöljáróknak, hogy valami készül, valamit valakik készítenek. Nem olyan hirtelen jött a mostani csata, mint a világháború vége felé, mert oda sok mindent fel kellett hordani, s hordták is.
Lehet, van némi túlzás abban, ahogyan én látom ezeket a dolgokat. Ám mint a jó sakkozónak, előre kell(ene) látni a készülő és közeledő lépéseket. A parlament első üléseinek egyikéről, amelyen az alkotmányt fogadták el, K. K. felállt, s elhagyta tiltakozásképpen a termet. Senki sem követte. Ő látta, hogy mi következhet, a bent maradók nem fogták fel. És lett, ami lett!
Minden alkalommal arulok vezettek fel az ellenseget.
Elöbb vagy utóbb, úgy is elnyalták volna, hiszen ösi román föld.