Felhívás!

Eltartjuk magunkat

Hétfőn jelent meg az Azonnali portálon (azonnali.hu) Galavits Patrik Salat Levente politológus-filozófussal készített interjúja, amely többek között Székelyföld autonómiájának kérdését feszegeti. A marosvásárhelyi születésű, Kolozsváron tevékenykedő egyetemi oktató a beszélgetés folyamán több megfontolásra és továbbgondolásra méltó észrevételt tett a témával kapcsolatban. Bizonyos megállapításai azonban nem tükrözik a valóságot, és a közösségi gondolkodást is rossz irányba befolyásolhatják, ezért nem mehetünk el szó nélkül mellettük.

Ezek egyike a Székelyföld erőforrásaira vonatkozik, amelyek minősége és mennyisége a gazdasági sikerhez szerinte nem elegendő. Ez a román hatalom által is autonómiaügyben előszeretettel hangoztatott érv viszont nem felel meg az igazságnak. Állításunkat a felénk való részrehajlással egyáltalán nem vádolható Román Statisztikai Hivatal elérhető adataival is alátámaszthatjuk. Ezt tanulmányozva ugyanis megállapítható, hogy az egy főre eső GDP, vagyis bruttó hazai termék tekintetében Háromszék 13 megyét utasít maga mögé, és egy szinten található például Iaşi, Galaţi vagy Brăila megyével (2016). Az itt befizetett adóból 60,5%-ot kapunk vissza, míg Botoşani 88,5, Vaslui 89, 3, Tulcea pedig 81,5%-ot (2011). Ami pedig a költségvetési hiányt illeti, az Arad (10%) és Ilfov (24%) után Háromszéken a legalacsonyabb, csupán 26% (2013), de a másik két székelyföldi megye azonos mutatói is kedvezőek.

A minket Bukarestből folyamatosan érő hátrányos megkülönböztetés, kerékkötés és akadályoztatás ellenére sem tartozunk tehát az eltartott megyék közé. És érdemes végiggondolni, hol állnánk, ha a saját belátásunk szerint gazdálkodhatnánk altalajkincseinkkel, aknázhatnánk ki természeti adottságainkat, miközben szellemi képességeinket sem kellene a minket naponta érő nemtelen támadások elhárítására pocsékolni.

A jelenlegi országhatárok között és az ebből fakadó helyzetben tehát erdélyi magyarként való megmaradásunk, valamint fejlődésünk egyetlen biztosítéka a tömb területi és a szórvány kulturális autonómiája. Ez tényként kezelendő, és csak a megvalósítása mikéntjéről ildomos vitatkozni.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.