Elkel a segítség a székelyeknek

Sok rosszat lehet mondani a helyi politikai vezetőkre, mert tisztelet a kivételnek, sokszor annyira látszik rajtuk, hogy csak a voksokért játszanak, nem szól másról a szereplésük, mint a politikai érdekjátszmáról. Azonban meg kell hagyni, az utóbbi napokban még engem is kellemesen megleptek.

Olvastam a médiában, hogy az RMDSZ és az MPP mennyire beszállt a kommandói Horn Dávid Általános Iskola felújításába, és őszinte elismerésem, hogy most, amikor valóban elkel a kommandóiaknak a tehetősebbek segítsége, az illetékesek nem haboznak, hanem adományoznak. Mindenképp jó példája ez a közösségi összefogásnak. Ha követjük a híreket, láthatjuk, hogy határon innen és túlról érkezik a segítség a kommandói bankszámlára. És az sem baj, ha esetleg ebből később politikai tőkét kovácsolnak, mert legalább tettek valami olyant, amit az évek során a sok székelyzászlós hőzöngéssel el nem értek volna: összefogtak egy közös célért, a jó eredményért.

Mert lenghet száz székely zászló, levetethet a prefektus ugyanennyit, és sírhatnak tízszer ennyit a médiában a mellveregető díszmagyarok, attól még nem oldanak meg semmit, és csak látszatösszefogást generálnak. De most, amikor láthatjuk, hogy a székely település székely iskolájában székelyek segítségére van szükség, és ezt meg is adják, akkor ez az iskola felújításáért zajló összefogás sokkal értékesebb, mint bármennyi székely zászlós látszatbohózat, ami zajlik napi szinten a vidékünkön.

És végezetül üzenem a sok nagy magyarnak, hogy most kell a segítségetek a székelyeknek ott, ezer méter magasan, mert tudjátok jól ti is, hogy székely zászlóból még senki sem épített iskolát, csak pénzből és munkával!

Barabás Árpád, Sepsiszentgyörgy