Lábbal integessünk?!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Rebeka évente egyszer-kétszer egyedül marad a családi házban néhány hétre. Mindig izgatottan várja ezt az időszakot, kicsit a magányért, de leginkább azért, mert azt színlelheti, hogy ő a ház úrnője. Amikor tizennyolc évesen először ízlelhette meg hosszabb ideig az otthoni egyedüllétet, leginkább a tombolás, hétköznapi házibulik jellemezték a mindennapokat. Gyűltek az el nem mosott borospoharak a konyhapulton, ahogyan a porcicák a szobasarokban. Mindez azonban alig látszódott a cigifüsttől. Csupán az éjszakai hideg, a sötét csend, a mindennapos sajtkrémes laska szorították görcsbe a gyomrát néha, amikor éppen nem látta senki sem.
Manapság azonban teljesen más az élet otthon. Ilyenkor Rebeka sokkal jobban beosztja idejét, úgy lavírozhat a munka és az otthoni teendők között, mint egy igazi menyecske. A konyha minden fűszerével és fakanalával csak az övé. A mosógépbe úgy pakolhatja be a különböző színű és anyagú ruhákat, ahogy éppen jónak látja. A teregetésnél sincs egy anyuka a háta mögött, aki fejét balra biccentve eldöntheti, hogy majd úgy is újrarendezi a vizes pólókat és nadrágokat. Rebeka ilyenkor új helyet talál a távirányítónak, de az asztaldíszek is lecserélődnek. Én házam, én váram stílusban rendezkedik be, még ha csak egy hétre is.
Murphy azonban nem nyugszik. Elő-elő bukkan, rákacsint Rebekára, és a lány minden képzelt álmát szerteoszlatja. Ilyenkor mond csődöt a hűtő. Ilyenkor engedi ki a habos vizet magából a mosógép. Rendszerint ilyenkor szakad ki a csatlakozó a falból, de biztosan lekapcsolódik a gáz is, valamint a kutya is elszabadul. Összetörik a kedvenc bögre, kiloccsan a fokhagymaszósz a földre, kanapéra, szekrényre, falra, székre.
És akkor le kell olvasztani a régi hűtőt, amíg megérkezik az egyébként bazi drága új. A fagyott félbárányokkal be kell kopogni a rokonokhoz: csókolom, ezt néhány napra itt hagyhatom? És akkor ecettel ki kell mosni a polcokat, amitől Rebeka még másnap is öklendezik. Fel kell mosni, le kell törölni, ki kell súrolni a fokhagymát. És, ami a legrosszabb, ami a legnagyobb csalódás a lánynak, az elképzelhetetlen, a fájdalmas – fel kell hívni anyukát, hogy most akkor mit is kellene tenni?