Édes bronz

Pikánsnak ígérkezett a minifutball Európa-bajnokság csehországi (Brünn) kisdöntője, ahol az elődöntők két vesztese, Magyarország és Románia küzdött az éremért. Paprikás alaphangulatot képez nyilván ilyenkor a szomszéd, „baráti” országok közti ősi rivalizálás, ám mégis erősebb ennél a tét sportemberi oldala.

A román válogatott a korábbi hét minifoci Eb-ből az első hatot megnyerte, tavaly Székesfehérváron viszont a negyeddöntőig sem jutott, a legjobb tizenhat között 3-2-vel búcsúztatta Anglia. Az az Anglia, amely a következő körben veszített a későbbi bronzérmes Csehországgal szemben, és jelenleg nem jegyzik Európa 36-os (!) ranglistáján. Ahol persze évek óta fölényesen első Románia…

Nos, a román csapat a tavalyi csorbát idén arannyal akarta kiköszörülni, de az elődöntőben 2-1-es vezetés után 4-3-ra veszített a házigazdákkal szemben. Ezek után okvetlenül „kellett” a bronz, és fogadkoztak is. Szembetalálták magukat azonban a rendkívül lelkesen játszó, és amúgy technikailag sem megvetendő magyar válogatottal. Óriási küzdelem, olykor nyomasztó román fölény jellemezte a kétszer 20 perces mérkőzés java részét, ám maradt a 0-0. Szétlövés (három-három 7 méteres) következett, ahol a magyarok nem hibáztak, a románok egyet kihagytak, végeredmény 3-2. A magyar minifoci történetének legjobb eredménye, első érme a brünni bronz. A döntőben: Oroszország – Csehország 1-1, szétlövéssel 4-3.

A korábbi páratlan román sikersorozatban a fő érdem két személy nevéhez kapcsolódik, ők a megalapozói, sokat dolgoztak érte. Az egyik a háromszéki Lajos Tibor volt játékvezető, a válogatott volt szövetségi kapitánya, jelenlegi szakmai tanácsadója, a másik Răzvan Burleanu, a „nagy” Román Labdarúgó-szövetség elnöke, aki a minifutball európai, nemzetközi és romániai szövetségeinek fontos vezető személyisége, a kispályás labdarúgás népszerűsítője volt az utóbbi évtizedben.