Disznóölési dilemmák

Minap azon töprengtem, hogy karácsonyra le kellene öljük a disznót, de aztán eszembe jutott, hogy milyen szigorúak az uniós szabályok, így kissé elbizonytalanodtam, mert a mai Európában oda kell figyelni minden apróságra. Ezért úgy döntöttem, hogy mielőtt az uniós normák szerint járnék el, konzultálok a disznóval.

Először is meg kellett kérdezzem a nemét, hiszen manapság nem kanozhatom vagy göjézhetem csak úgy le, hadd döntse el ő, milyen neműnek tartja saját magát. A disznó egyiket se választotta, inkább a kétneműség vonzza, azt mondta, a transzgender a trendi. A pontosság kedvéért azt is be akartam jegyezni, hogy a disznó fekete, de rögtön észbe kaptam, hogy manapság ezt sem szabad kimondani, mert hamar megvádolják az embert rasszizmussal, így a színét inkább kihagytam.

Azon is gondolkodtam, hogy megkérdezem a disznót, mennyire volt elégedett a tartásával, nemhogy az utolsó szó jogán fel akarjon jelenteni, mert nem bántam vele megfelelően. Ki kellett derítenem, hogy gazdaként biztosítottam-e neki mindazokat a jogokat, amiket az unió disznóvédelmi bizottsága összeállított a disznók jogáért megrendezett konferencián, amit több millió euróból hoztak tető alá. Azon is elgondolkodtam, nem szóltam-e hozzá gorombán az elmúlt év során, illetve nem tettem-e rá olyan megjegyzést, amit esetleg szexuális agresszióként értelmezhetett. Emlékszem, egyszer rácsaptam a farára…

Aztán, amikor a sok tépelődés, utánajárás véget ért, felhívtam telefonon a szomszédomat, aki valamikor mészáros volt, hogy nincs-e ideje karácsony előtt disznót vágni, természetes az uniós normák betartásával. Elvégre a disznóknak joguk van, meg kell adni nekik, ami jár. Csak kár, hogy a mi jogainkra tesznek magasból.

László István, Kézdivásárhely

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.