Mégsem vagyok elég
Csajos gondolatok Bartok Barbara tollából.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Dübörög a politikusok rozzant szekere. Egy szó sem igaz benne azon kívül, hogy megélhetési politikusok voltak a vikingek is. Ez a mostani, aki elvárja, csüggjenek rajta az emberek, most épp azt magyarázza, a vírusjárványnak vége lesz egyszer, de egy percig se gondoljuk, hogy utána minden a régi rendbe terelhető. Ezt a rendteremtést tagadó politikus-akárki olyan sejtelmesen mondja, mint aki döbbenetes igazságra jött rá, és elvárja a mi, az én csodálatomat is. Mármint azt hallván, hogy az ő, az ők szekere se marad a tavalyi nyomokban.
Vajon mi az, amit ilyen titokzatos fenyegetően rejteget eme zűrzavar, pusztulás után? A harangok egyre veszettebben félre verve, miközben azt kérdezem, hogy ezek szerint és szerinte semmi meg nem marad abból, amit építettünk mi magunknak eleddig?
A galádság a múltban is kazalokba rakva. Nem azt akarjuk megtartani elvtársuram, nem a fasisztoid szocializmus romhalmazából néhány palotát. És ha a vírus kivonulása után épp olyan tehetetlenek maradunk még önvédelemre is, mint a vírus előtt, most mi olyan titokzatosan sejtelmes ebben a rejtett mosolyban? Nehogy azt higgyük, mondja. Nos, akkor mit hihetünk most és mindörökké? Megmarad a politikai önkény ezen a prérin? Marad a nemzeti és nemzetiségi elnyomás továbbra is emitt, mert sem a régiből sem a vírusuralom utániból semmi se marad a kalangyarakók javára?
Azt ragozza mosolyával is, hogy valami más jövőt sütögetnek titkos kemencéikben, csak éppen várjuk ki a végét. Minek a végét? A dolgozó tömegek és abban a nemzetileg is elnyomottak, a szótlanná alázottak a vírusriadalomban is ugyanazon a deresen szenvedtek, mint előtte, hogy a gyógyszer alkalmazását sem értették meg a maguk anyanyelvén, éppúgy mint ezelőtt. Politikusunk, akit az ördög csókolt fölénk, épp azt a belenyugvást jósolja a maguk javára, amelyet a fasisztoid hatalom előre lát a fejünk fölött. Nehogy azt higgyük, hogy a vírus után visszatér a múlt aranyos kora…
Melyik a rendelt kisebbségi sors, amelyet mosolyban emlegetnek, nehogy meglepődnénk majd annak idején?
A politikusok mindig is ilyenek voltak csak,hogy a mostaniak még erre is rá tettek egy lapáttal a tudatlanságukkal, modortalanságukkal stb.