Anyaföld a talpunk alatt
Ez a félig publicisztikai, félig szépirodalmi műfaj a Székely Hírmondó napilapban vert gyökeret
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Kizárólag románul áll rendelkezésre az a kérdőív, amit ki kell töltenie annak, aki megkapja a koronavírus elleni oltást. Most éppen a 65 év fölöttiek, akik feje fölött néhányszor átment a határ, akik megéltek legalább egy világégést, éhínséget, több rendszerváltást; akik úgy nevelkedtek, ahogy tudtak, és olyan iskolát jártak, amilyenre lehetőségük volt.
Akiknek egy része önhibáján kívül nem tanul(hatot)t meg románul, akik nincs, ahonnan ismerjék a konyhanyelvtől meredeken eltérő román orvosi nyelvet. Ezek az emberek románul nyilatkoznak arról, hogy milyen betegségük van, és milyen gyógyszert szednek, s ha tévednek, az rendkívül súlyos következményekkel járhat.
Ezt a helyzetet próbáltuk szerényen jelezni a prefektúrának (és utólag a Mikó Imre Jogvédő Szolgálatnak is), de a prefektúrán még válaszra sem méltattak. A román kormány helyi képviselője nem ér rá olyan apró-cseprő dolgokkal foglalkozni, hogy több tízezer helyi „alattvalóját” súlyos diszkrimináció éri. Az egészségügyi válság egész ideje alatt egy árva magyar nyelvű közleményt nem voltak képesek kiadni, de arra esetleg azt mondhatják, hogy az a sajtónak szólt, a sajtó meg tudjon románul, ha már „román kenyeret eszik”.
De ez itt most szó szerint az (idős) emberek életére megy, és különben sem mi esszük az ő kenyerét, hanem ő eszi a miénket, addig, amíg igen jelentős fizetését a magyar adófizető pénzéből (is) kapja. Álságos malaszt a prefektúra honlapján kegyesen magyarul is megjelenő „köszöntő”: „…a többségnek mindig megértéssel és tisztelettel kell viszonyulnia a kisebbséghez (…), biztosítva az állampolgárok nemzeti, kulturális, nyelvi és vallási identitásának kinyilvánítását és fejlesztését, az egyenlőség és diszkriminációmentesség elve alapján” – ha a gyakorlatban minden nap mást tesznek.
Mindehhez csak adalék, hogy miközben a nyugdíjak és a gyermekpénz emelésére nincs pénz, és még mielőtt kiderült volna, hogy a közalkalmazotti béreket is befagyasztják, a járvány alatt végzett „eredményes” munkájuk elismeréseként a prefektúrák alkalmazottai kaptak egy 30 százalékos bérkiegészítést. Mert megérdemlik…