Büntető vagy bűntetőző ország?

1742-ben mutatta be Händel Messiás-oratóriumát. A művészi siker mellett 400 fontot is begyűjtött az úri közönség adományaiból. Akkori árfolyamon ez egy szakember tizenöt évi jövedelme volt, vagy mondjuk így, hatvan ló vagy majdnem kilencven tehén ára. Mire használta fel a kegyes zeneszerző az összeget? Száznegyvenkét ember kiszabadítására az adósok börtönéből. Száznegyvenkét ember – ártatlan áldozatok, egyesek naivak, mások talán lusták – esélyt kaptak az újrakezdéshez. Mert ugyan biza kinek jó, ha valakit lecsuknak?

Händel tudta, mit jelent üres zsebbel maradni, és átvészelt volt súlyos betegséget. Miránk ez a két vész egy időben csapott le. Ülj otthon, maradj munka nélkül, az állam támogat. Igen, de nem mindenkit és milyen mértékben? Az emberek pénze lassan elfogy. Máris elszaporodtak a lopások. Nézem az internetes reagálásokat: tíz évre, életfogytiglanra bezárni, agyonverni, elvégre katonai szükségállapot van. Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok a tolvajlás híve, de tanítottam olyan helyen, ahol tíz gyerekből hatnak az iskolában kapott rágógumi-kifli és dobozka tej képezte félnapi táplálékát. (És a kistestvéréjét, mert jó balkáni szokás szerint, ha tizenkét gyerek volt jelen, a tanító húszat jelentett, így maradt egy-egy adag ráadásnak). Ki, mi a felelős a kialakult helyzetért, vitassuk máskor, de ez van.

Amikor Iránban a sah utolsó napjait élte és az iszlamisták már-már átvették a hatalmat, az egyik vallási vezetőt megkérdezte egy riporter (aki a sah gyilkolászását nem vette észre): most tényleg az lesz, hogy a tolvajnak levágják a karját? Nem, válaszolta, ez csak egy tökéletes iszlám rendszerben lehetséges, ahol nem lesznek szegények.

Ha kimegyek egyedül az erdő szélén sétálni, megbüntetnek, ha a házban szívom az áporodott levegőt, az a javamat szolgálja? Megőrültek? Meddig kell őrült rendelkezéseket némán tűrni?

Szerte a világon elítélteket engednek szabadon. Ha nem emberségből, gyakorlatias meggondolásból. Mifelénk bekeményítenek. „Keresztény országok”…

És végül: ami Țăndărei-ben, de nem csak ott történt, (lásd Hargita megye) nyissa már meg a szemünket. Ha az átkosban románnak, magyarnak, cigánynak lehetett munkája, oldják meg most is valahogy, nem angliai ingázással, mert ha nem, a következő válság borzalmas lesz. És onnan fog indulni.