Búcsú Muszka Judit tanárnőtől

Muszka Judit (1951–2020) a harmóniaszerető emberek nyugalmával és a szakmája iránti alázattal tanított a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Elméleti Líceumban harmincnégy évig, 1976-től 2010-ig. A matematika józan gondolkodásával egy mérlegelő személyiség volt, aki mindig egyensúlyban tudta tartani szakmai elvárásait és emberi méltóságát. Az ő tanári jelenléte egy biztonságérzetet adott az elhivatott matematikusok és a tanulási nehézségekkel küszködő diákok számára egyaránt.

Diákkorunkra visszaemlékezve csodálom azt az elmélyült emberismerő finom idegrendszerét, amilyen gyorsan kiszűrte képességeinket, és mindenkit a saját fajsúlya szerint állított feladatok elé. Sohase volt előítélete, és mindenki számára lehetővé tette, hogy a maga tempójában boldoguljon. Nem éreztem, és mástól sem hallottam, hogy nehéz lenne a matematika. Az egzaktság béklyói helyett az élet zengte be a matematikaórákat. Az ő jelleme béketűrő és igazságos volt. Hangjának nyugodt tempójával bátorított mindenkit, józan szerénysége példát mutatott emberi tartásról és szilárd jellemről. (…)

Osztálytársaim és sok-sok nemzedék az ő matematikai felkészítésével szigorú felvételiken indult mérnöknek, közgazdásznak és tanárnak. Mindig olyan szépen beszélt a tanári pályaválasztásáról és a pályaképről. Ez az érzelmi stabilitás sok megerősítést adott még a humán érdeklődésű diákoknak is. Amikor ő mesélt életéről és diákkoráról, akkor egy angyal szállt el a kantai gimnázium fölött. Láttuk magunk előtt fizikatanárnő ikertestvérével a kolozsvári egyetemen, egy évig a maroskeresztúri iskolában, majd fiatal tanárként iskolánk lépcsőin haladni, mesélt férje irodalomszeretetéről, később gyerekei sorsáról. Kollegiális barátságai is nagyon erősek voltak. Rozsnyai Mária tanárnő és közte erős szövetség volt. Neki mesélte, hogy utolsó heteiben Bolyai életét olvasta. Nem véletlen, hiszen szerette a letisztult életműveket.

Emlékszem, a kezdő tanárokra kíváncsi tekintettel nézett. Örült, ha töretlen ambíciókat észlelt, és az iskola pozitív jövőképét vélte felfedezni. Nem ítélkezett, de bármi nehézségről a 2×2 józanságával mondott tézisszerű véleményt. Az ő szavára jó volt figyelni, mert ő volt a rend és jóság, az erő és nyugalom, a szelídség és biztonság. Nyugalma legyen csendes! Családja vigasztalódjon a lélek halhatatlanságának reményében!

dr. Deák Ferenc