Bóvlivilágban élünk. De vásárolj

Ha az erdélyi, romániai ember összehasonlítja az 1990 előtti és 1990 utáni évtizedeket, hosszasan sorolhat olyan szempontokat, ahol a régi rendszer labdába se’ rúg. Ellentámadásra is nyílik lehetőség, mert hát az 1989. decemberi hata­lom­átmentést követő időszak nem mindenben nyerő.

Nézzük például a sportcipőt. A romániai szocialista gyárak „teniszcipőinek, ádidászainak” többsége rettenetes bűzt árasztott – nem lábszagot, nem csak azt. De azért eléggé magas volt a tartóssági átlaguk. A szinte minden gyermek vágyaiban szereplő „kínai tenisznek” a járástól, a sok aszfaltfocitól kilyukadt a talpa, de a lábfej körüli ragasztás épen maradt, a cipőt a talplyuk miatt kellett eldobni, nem a talpleválás miatt. Ma? A hétköznapi (nem márkás) sportcipők jelentős hányada nem bír ki fél évet anélkül, hogy ne kezdene tátogni, a talp ne kezdene leválni a lábfejrészről.

Múltkoriban multikulti áruház kínált „fagyálló”„ túrabakancsot nagyon olcsón, a reklámfotón a Himalája havas csúcsai láthatók. A potom hetven lejért megvásárolt, őzbőrszínű csodabakancs nem bírt ki egy székely enyhe telet, nemhogy zord nepálit. Levált a talpa, a tapasztalt suszter sem tudott már rajta segíteni.

Ízléses formatervezésű sportsapkákat kínál egy másik nagyáruház. Két-három hét után a varrás lazul, a cérna foszladozik. A szocialista cérna a szakításnál belevághat a kéz ujjaiba, a kapitalista cérna mállik, már a tűbe fűzésnél is könnyen elszakadhat … Vagy ott van egy kisvállalkozói termék, a palackfedő, amit a borvizes üvegre szoktak helyezni a kupak lepattintása után, hogy a szénsavas ásványvíz minél tovább „bugyborékos” maradjon. A fröccsöntött műanyag palackfedő barázdái nem találnak az üvegszájra, így hát az ünnepi asztalnál a Szentháromsághoz imádkozunk, nehogy a kupaknyitóval is ellátott tető a vendég tányérjára essen. Ha leesik, nem biztos, hogy azért, mert nincs Isten.

A bosszúságleltár végeérhetetlen. Bóvlivilágban élünk. Szakképzetlen, olcsó munkaerő termeli a „szezonális árukat”, amelyek tényleg egy idényre, fél idényre használhatók. Aztán esetleg lehet másikat venni. A nagy baj az, hogy nem közömbösség, nem is csak szélhámosság a fő ok. Inkább trend, módszeres piacpolitika. Mert a jelszó: vásárolj, vásárolj, vásárolj!