Felhívás!

Boia könyvét lapozgatva

Közel harminc éve, hogy sikerült megjelentetnünk a három részből álló, A romániai magyarság rövid története című kiadványunkat az azóta elhunyt Kádár Gyula tollából. Az egyik diákom mesélte, hogy amikor hazavitte, s édesapja meglátta, kikapta a kezéből, és fel sem állt, amíg az első részt el nem olvasta. Hiánycikk volt a ’90-es években az ilyen jellegű munka, mert eladdig ilyen tartalmú könyvhöz csak kevesen jutottak hozzá.

Nos, így jártam én is nemrég. Amikor Rostás-Péter István az általa fordított Boia-könyvet kezembe nyomta, egy ültömben végigolvastam. Lucian Boia neve ismert a magyar olvasók körében is, több alkotása jutott el fordításban a magyar olvasókhoz, s a korábban megjelentekkel együtt kikerekedik egy olyan történelemszemlélet, amelyet inkább elfogad a magyar olvasó, mint a hivatalosnak tartott felfogást. Már a cím is felkeltheti a figyelmet: Az ókori Dáciától a nagy egyesülésen át a mai Romániáig (Koinónia Kiadó, Kolozsvár).

A korosabb nemzedékbeliek jól emlékeznek, hogy annak idején az úgynevezett Rösler-tankönyvet használták, amely sok mindent másképpen tárt a diákok elé, mint ahogyan az ma történik. Akkor még létezett például a négy nagy román dialektus, a dákoromán, az isztroromán, az aromán és a meglenoromán.

Az egységesen olvasható, tizenhét történelmi esszét tartalmazó Boia-könyv olyan történelmi szemléletet tükröz, amely sok mindent pontosíthat mind a román, mind a magyar olvasók fejében. Érthető, hogy román történészként Lucian Boia tulajdonképpen a románság saját történelme iránti elkötelezettségét igyekszik erősíteni, ehhez azonban arra van szükség, hogy bizonyos kérdésekben világosan lásson, s elismerjen olyan történelmi tényeket, amelyek hosszú időn át – még jelenleg is – ismeretleneknek számítottak, vagy egyszerűen rosszhiszeműen vagy megfelelő tudás hiányában félremagyarázták azokat. Nyilván, Boia nem csupán ezt a könyvet tette asztalunkra, a témával kapcsolatos, számára és számunkra is rendkívül fontos problémákat felvető munkáit eddig is nagy várakozás előzte meg, érthető tehát, hogy várjuk további alkotásait.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.