Sutban a demokrácia
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Aki úgy gondolja, egy ország belpolitikája tényleg bel-politika, azt józanítsa ki a bukaresti USA-nagykövet egyre gyakoribb megszólalása, és Timothy Geithner volt amerikai pénzügyminiszter, aki visszaemlékezéseiben elmondja, 2011-ben az olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi az IMF, Németország és Franciaország nyomására bukott meg, mert nem volt hajlandó megszorító intézkedéseket bevezetni. Olaszország néhányszor népesebb és erősebb Magyarországnál. De Orbán Viktor ma is talpon áll.
Bevallom kishitűségemet: amikor 2010-ben a Fidesz átvette a hatalmat a nyolcéves szocialista katasztrófauralom után, másfél évnél többet nem adtam a nemzeti kormánynak. Mert az ország kvázi csődhelyzetét O. V. és társai gyökeres változtatásokkal gyógykezelték: az IMF kitessékelése, bankadó, semmittevésre segély helyett munka, és – horribile dictu – új Alaptörvény. Még hogy Isten, áldd meg a magyart egy polkorrekt szivárványos uniós lecsóban! Felfortyant a nyugat kilenctizede, a pénzkontrolált média és a júdáspénzen eltartott úgynevezett civilek. És akkor megjelent a színen néhány valóban civil, magyar lelkű ember, és kitalálta a Békemenetet. Nem leszünk gyarmat! – volt az egyszerű jelszó.
Húszezer résztvevőre számítottak, elment néhány százezer. A következő évben is, aztán még egyszer. Amíg a nagyvilág megértette, a magyar nép kiáll vezetői mellett, vagy inkább mondjuk úgy, a normális magyar életútért, és nem tűr el külföldről jövő, jó tanácsnak álcázott diktátumot. Írjuk ki a bátor kezdeményezők nevét: Bayer Zsolt, Széles Gábor, Csizmadia László, Fritz Tamás, Bencsik András, ifj. Lomnici Zoltán.
Miért említem ma a hat–nyolc évvel ezelőtti anyaországi eseményeket? Mert összeszorul a szívem, amikor látom az Egyesült Államokban történteket. Jóemberek, a szabadság hazája! Az alapító atyák, John Adams, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson országa! És most egy primitív csőcselék a szó szoros értelmében térdre kényszeríti? Hogy bedrogozott bűnözőket emeljenek piedesztálra, míg a remegő rendőr azoknak a koszos lábait csókolja?
Van-e még józan elme Amerikában, amely felébressze a nemzet normális, erkölcsös többségét? Lesz-e Peace March, Békemenet?