Azt tudom, nem ilyen

Jókora hópihék szállingóztak be kora reggel az alig megnyitott tetőtéri ablakon. Komótosan kortyolgattam első kávémat, a tekintetem ottfelejtettem a hervadó, rózsaszín tulipánon, amit előző nap kaptam azért, mert nő vagyok. Azon pörgött az agyam, vajon milyen az igazi férfi? Nőtársaimat olyan könnyű támogatni azzal, hogy ha ilyen vagy, ha olyan, de nő vagy, igazi, csak annak kell érezned magad. A férfiakkal már nem vagyok ilyen jószívű.

Így nőnapkor könnyen lehet kategorizálni őket. Tudom, nem kellene, nem szabadna, de most mégis megteszem.

Van a férfi, aki elfelejti, hogy újabb ünnep közeledik, nem tartja számon sem a Valentin-napot, sem a nőnapot, de a szülinapra sem emlékszik. Reggel, a Facebook-görgetés közben koppan le neki, miért van tele minden virággal – ő az, akinek fontosabb dolgai vannak mindig. Van, aki örül ennek a napnak. Hiszen egy újabb lehetőség arra, hogy virágot adjon, azért puszit kapjon, esetleg egy kávé melletti beszélgetést is kieszközölhet – ő a csendben hódoló, a kiváró, a távolból mosolygó. Van, aki készül. Már februárban tudja, ajándékot kell venni. Megtervezi, megfontolja, meg akar lepni – nyilván ő a kedvencem, az igazi úriember, akinek fontos, hogy mosolyogj.

Na meg van, aki azt mondja, a nőnap egy haszontalan hülyeség, na meg amúgy is, „hisztérikus nőstények” miért is érdemelnének bármilyen virágot, ajándékot, kedvességet. Elnézést! Ez utóbbi nem férfi! Bennem maradt, hordozom a farzsebemben, piszkál, bánt és megöli a jó kedvemet ez az okosság, amelyet hétfőn fröccsentett ki magából egy hímnemű személy. Nem, nem kell virág, sem csoki, sem süti, sem ékszer! Nem kell a nőnap sem! Vegyétek el, felejtsük el! A tisztelet kell!

Szerettem volna a szemébe nézni, elmondani, nem érdemel nőt maga mellé. Emlékeztetni, hogy van egy édesanyja, lehetne lánya, húga, nővére. Vajon, ha rájuk mondaná valaki, hogy hisztérikus, nem nőies, lohasztó nőstény, bólogatna egyetértően?

Na de, kisebbségi komplexusban szenvedő, saját frusztrációit másra kivetítő, savanyú sorsú férfiemberekkel ennél többet nem foglalkozom.

Férfiak, fiúk, legények, ha ilyenek nem vagytok, már jók vagytok!