Jelentés nélküli vers?
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Élvezetes és tanulságos a történelmi évfordulók böngészése. Íme, most tudom meg, a korai iszlám terjedése idején történt, hogy egy uralkodó halálra ítélt két szolgát, mert azok erősen hangoskodtak. Jól tetszik olvasni, hangoskodtak, irritálták a fejedelmi dobhártyát. De mivel ünnepnap volt, a kivégzést másnapra halasztották. Az elítéltek pedig jól kihasználták a kegyelmi intervallumot. Eltették láb alól őfelségét.
Hogy sikerült elszökniük, vagy olajban főzték meg, esetleg tevékhez kötözve szakították szét őket, a krónika hallgat a folytatásról. De ez a zajongás-dolog végigvonul az évszázadokon. Amikor még nem találták ki a demokratikus választásnak nevezett rendszeres csalást, primitívebb őseink felkiáltással jelölték meg azt, aki aztán a gatyáikat is elvegye adó néven, és honvédelmi háborúknak nevezett tömeggyilkosságokba küldje őket. A latin vox= szavazás tulajdonképpen hang, kiáltás. Vox populi, vox dei = a nép hangja (szavazása) Isten hangja. Na ne vicceljünk, Caragiale okosabban csavarintotta: box populi – így legalább logikus.
De tessék megfigyelni, a román parlamentbe legutóbb beválasztottak majdnem ötszáz embert, de Șoșoacă asszonyság többször szerepelt az országházi mikrofonnál és a médiában, mint a többiek összesen. Miért? Mert egy bőgőmajmot megszégyenítő hangorgánummal rendelkezik. Viccet félretéve, gondoljuk meg: Ézsajás hétszáz évvel előre megrajzolta Isten szolgájának a portréját: nem kiált, nem lármázik, nem hallatja hangját az utcán. Lehet választani, kedveseim.
Aztán megtudtam, 1941-ben Dinu Brătianu figyelmeztette Antonescut, ne ragadjon le a németimádó politika mellett, okosabb lenne kiegyensúlyozottan közeledni másokhoz is. Románok, magyarok tömegesen pusztultak el, mert nem a józanészre hallgattak vezéreik. Őrületnek tartom ma is a NATO felé az elkötelezettséget, a semlegesség híve voltam és maradok.
És – hab a tortán – arról is értesültem, hogy az 1907-es román parasztlázadás kitörésében osztrák–magyar ügynökök krampuszkodtak. Eddig csak a zsidó árendásokat szidták, ideje volt a magyarokat is megvádolni. Borzasztó ez a kelet-európai történetírás: mi vagyunk a jók, a mártírok, a szomszédok gaz gyilkosok, felbujtók. A gyűlöletpropagandára költött pénzzel csereprogramot indítanék, ismerjék meg gyerekeink szomszédjainkat.