Az összefogás a lényeg

Egy éve talán, hogy beléptem egy csoportba, ahol segítségnyújtás, adakozás címén rászorulóknak, szegény sorsban élőknek és beteg gyerekeknek gyűjtöttek adományt. Abban az évben én is készítettem ajándékot a gyerekeknek karácsonyra. Olyan jónak tűnt a csoport, a baráti segítség… Ki amivel tudott, azzal szállt be. Közben egyesületté alakult a csoport, és lehetett már pénzadománnyal is segíteni a rászorulókon, beteg gyerekek műtétjére gyűjtöttünk. Lassan árulni kezdett az egyesület elnöke mindent, hogy azzal a pénzösszeggel is segítsen. Ez elsőre kicsit furának tűnt, de tisztelendőnek tartom a szándékot.

Közben belecseppentem egy másikfajta adományozásba is, ami itt, Háromszéken zajlik. Sokan adakoztak bútort, gyerek–felnőtt ruhaneműket, babaágyat stb., ezek is jó helyre kerültek. Az összefogás eredményeként, ha valaki földönfutóvá vált valamilyen szerencsétlenség miatt, sok adománnyal lehetett a segítségére sietni.

Nekem is volt lehetőségem egy ilyen családhoz ellátogatni. Leégett a házuk, és egy hónap elteltével hálával újságolták, hogy összefogással sikerült újraépíteniük az otthonukat. Van egy olyan érzésem, hogy ezek az egyesületek, alapítványok, magánszemélyek, akik ezt felvállalták, mintha versenyeznének, hogy ki tud többet segíteni. A dicséretért? Ne ezért tegyék! Az összefogás a lényege, nem a versengés: jó példa erre az az eset, amikor szinte egy hónap alatt teljesen újjáépítettek egy leégett kis házat, hogy a pici baba hazajöhessen, és a testvéreivel együtt élhessen. Megható és tanulságos.

Arra biztatok mindenkit, ha teheti, segítsen a rászorulóknak, akár kis összeggel, akár mással – higgyék el, nagyszerű érzés.

M. I., Kézdivásárhely