Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Az értelmezés politikája

A román szélsőjobb holdudvarába tartozó civil szervezetnek, a Nép Útjának „kulturális” tevékenysége jól ismert Háromszéken is, elég csak a június 4-i Trianon-emléknapra szervezett provokatív akcióikat felidéznünk. Ez a társaság a román politikai gondolkodás etnocentrista hagyatékát igyekszik életben tartani és megjeleníteni a romániai nyilvánosságban – különböző, a kollektív szimbólumok nyelvén megfogalmazott médiaeseményekkel.

Amint azt a sepsiszentgyörgyi, de legutóbbi nagyszebeni akciójuk is bizonyítja, missziójuk egyik sarkalatos pontjává a többnemzetiségű Erdély múltját és emlékezetpolitikáját választották. Mert lehetőséget látnak abban, hogy az egykori politikai entitás, a fejedelemség múltja a nacionalizmusok korában több partikuláris, de kizárólagosságra törekvő, egymással sok esetben párhuzamos vagy éppen ellentmondó és versengő nemzeti elbeszélésre bontható. Etnikai konfliktustörténetekre. Hiszen pontosan ez a Nép Útjának a tanítása (útja vagy taója), felmutatni a nacionalista mítoszokat, a mondvacsinált és megalapozatlan múlt által pedig igazolni a jelen számára a nemzeti előítéleteket.

Nagyszebenben, a Iohannis államelnök által felavatott Brukenthal-szobor köré összesereglett aktivisták nem mást, mint a nemzeti kommunista román történetírás szellemét elevenítették meg. Az egykori szász elöljáró, kormányzó és művelődésszervező humanista hagyatékával és köztéri alakjával szemben egy etnikai konfliktusnarratívát állítottak, egy elképzelt román nemzeti múlttal szemben elkövetett sérelmet, hogy ti. Brukenthal hozzájárult volna az 1784-es erdélyi parasztfelkelés vezetőinek kivégzéséhez.

Európa kulturális fővárosának főtere pedig át is értelmeződött a médiabeszámolókban: már nem a felvilágosult elöljárót, hanem a ceausiszta román történetírás magyarázósémájának két archetípusát láthattuk: az idegen elnyomó és az elnyomott őslakos sziluettjét. És mivel a barokk stílusjegyű, 3 méteres bronzszobrot a szász nemzetiségű Iohannis avatta fel, a nézők valószínűleg nem tudtak eltekinteni az entocentrista értelmezés kínálta aktuálpolitikai analógiától: hogy az államfő hasonlóan hálátlan szerepet töltene be a román nép jelenében, mint egykor Brukenthal, Erdély kormányzója.

Pozsony János Csaba

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük