Az elnök magyarul tanul

Én balga, sokáig azt hittem, a szász nyelv oly messze van tőlünk, hogy képtelenek lennénk egymás nyelvét eltanulni. Jó barátom mondta, aki szentágotai születésű, s mint kiváló lokálpatrióta, tökéletesen megtanulta a Szeben környéki szász nyelvjárást, hogy például a besztercei szászoknak is olyan belterjes (autonomista) beszéde van (bocsánat: volt!), amelyet nem ért meg a szebeni. Maradt hát a német köznyelv! Hát akkor hogyne lenne nehéz egy szásznak magyarul tanulni, s még beszélni is!

Lám, a hajdani országvezér is harmincévnyi uralkodása alatt csak két szót tudott magyarul szólni, azokat is már az elején elpukkantotta, amikor Sepsiszentgyörgyön avatták fel Mihai Viteazul szobrát. A jó vajda nem is érthette, miért az a hatalmas taps a két ártatlan kifejezés elhangzásakor („Jó napot” – így szólt a néphez), mert ő azért többet is tudhatott, mondhatott, amikor a császáriak megajándékozták az erdélyi helytartói tisztséggel.

Olvasom, hogy hajdanán a Habsburg-háziak körében közismert volt az az elvárás, miszerint az uralkodónak illene ismernie a birodalom népeinek a nyelvét, s akadt is közöttük nem is egy, aki nem csupán magyarul, de horvátul is beszélt, és a cseh nyelv sem volt tőle idegen. Sziszi, a nagy császár német felesége a magyarok iránti tiszteletéről is nevezetes volt, nem csupán szépségéről, meg is tanulta nyelvünket, s talán ki is jelentette, hogy Jókait eredetiben igyekszik elolvasni. Ezért is fejezte ki óhaját egyik alkalommal, hogy legfrissebb könyvét a jeles magyar író, aki sokféle kitüntetésben részesült, és a császár soha nem vont tőle semmit vissza – pedig voltak neki kevésbé császárhű kinyilatkoztatásai is –, személyesen adja át neki, dedikálva. Ha jól tudom, ez a Mire megvénülünk volt.

Most még csak nem is sejtem, hogy a mi vezérünk melyik erdélyi magyar író, költő műveinek eredetiben történő olvasása kedvéért kezdett el magyarul tanulni és beszélni (azt nem merem hangosan mondani, hogy kedves romániai magyarjai kegyéért eseng e nyelvtanulással), de tény: húsvéttól mostanig két-három szóval is bővült a magyar szókincse. És ha még akad képviselőnk, aki újra benyújtja a székelyföldiek statútumát, elérhetőnek tűnik, hogy az elnök már eredetiben fogja annak szövegét tanulmányozni.