Az államfő csúcsteljesítménye

Ma este baráti beszélgetésre kerül sor a bukaresti egyetemi könyvtárban. Mert azt, hogy az államfő meghívja jó ismerőseit, és elmondja nekik elképzeléseit, azt mindennek lehet nevezni, csak választási vitának nem.

Majd jól alája kérdeznek a meghívottak, és ismét elbúsulják, hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) megpróbálta maga alá gyűrni az igazságszolgáltatást. Ez egyébként igaz, csak várhatóan nem lesz idő szót ejteni arról is, hogy az államfőt kiszolgáló Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) a régi politikai rendőrséget meghazudtoló hatékonysággal távolított el mindenkit, aki útban állt, legyen szó kellemetlen politikai ellenfelekről vagy a kisebbségek túlságosan is megerősödött vezetőiről.

Majd sírunk egyet azon, hogy PSD semmibe vette a törvényes előírásokat, amivel vitatkozni sem érdemes, csak nem lesz, aki szóljon arról, hogy az államfő megszámlálhatatlan alkalommal megszegte az alkotmányt, amire felesküdött. Majd jó erősen ostorozni fogjuk a szocialistákat, hogy „már háromszor küldte haza őket a román nép”, az európai parlamenti választásokon, a népszavazáson és legutóbb, az államfőválasztáson, és aligha lesz, aki eszébe juttatja, hogy amúgy ebben az igazán lerobbant állapotban, sokkal nagyobb részvétel mellett is több szavazatot kaptak, mint amennyivel a liberálisok bejutottak a parlamentbe. S hogy azáltal, hogy e pártot úgy, ahogy van, országellenesnek, illegitimnek, már-már törvénytelennek titulálja, gyakorlatilag hülyének nézi azt a több mint kétmillió állampolgárt, aki – akárhogyan is nézzük – szabad akaratából a PSD-t támogatta.

Annál lennebb pedig már nincs, hogy egy magát liberálisnak nevező politikus fölöslegesnek nevezze a vitát, az eszmék ütköztetését, és szervezzen magának egy fórumot, akár a kommunista párt 1989 előtt, ahol „szűnni nem akaró tapssal” kikiáltják majd, hogy ő a legjobb. Így sikerült az államfőnek egy igazán nagy teljesítmény: elérte azt, hogy az általa amúgy joggal bírált és elítélt párt jelöltje erkölcsi fölénybe kerüljön vele szemben.