Árvíz idején

Ömlött a víz a szentgyörgyi utcán, valóságos folyómederré változott a képsorokon, amiket – gondolom – a megboldogult helyi televízió rögzített annak idején, és a városi tanács ülésén újra bemutatták.

A település a mederszabályozás óta viszonylag békében élt e tekintetben, az utóbbi években mégis kétszer történt meg, hogy lakások, családi házak áztak el, és a megvadult Debren és Olt egész utcák lakosságában ébresztett egzisztenciális aggodalmat.

Csak üdvözölni lehetett hát, hogy a városi tanácsos, Bálint József önként vállalt feladatként árvízvédelmi dolgozatot állított össze, és üzletemberről lévén szó, pontosan lebontotta munkaműveletekre a teendőket, mit több, azok számára költségvetést is összeállított. A városi tanács a napokban honorálta is az okos tervezetet, a sajátjává tette ezt a csöppet sem túlárazott, pontos számításokon nyugvó okos javaslatot, s remélhetőleg nem fektetik el a fiókban a polgármester munkatársai.

No de az ülésről és a határozatról beszámolt a sajtó is, gondolom, némi megnyugvást hozva a Debren- és a Szemerja-patak mentén lakók otthonaiba – én itt a javaslat egy másik vonatkozását emelném ki. A javaslattevő által beterjesztett munkaterv ugyanis példája lehetne annak az építő ellenzékiségnek, amely az RMDSZ mellett fellépő polgári és néppárt lehetséges együttműködésének példáját szolgáltathatná. A fogadtatása csak megerősít azon meggyőződésünkben, hogy ezeknek a magyar szervezeteknek igenis szükségük van egymásra, hogy összefogásuk eredményes lehet – hiszen bárki bármit mondjon, átvitt értelemben is árvízhelyzet van.

Amíg a román pártoknak egy jó szavuk sincs a kisebbséghez – tessék végignézni választás előtti jelszavaikon, tessék megvizsgálni a bevallott és a mögöttes szándékokat, a napi vegzatúrát, aminek alávetnek –, addig árvízben ázik egész világunk. Ennek megfelelően saját önigazgatásunk kiépítéséről is közösen kellene szőni a terveket, mert javítaná megvalósíthatóságuk valószínűségét.