Anyák napjára

Május első vasárnapján mindenki az anyákra figyel, a pici gyermek, az iskolás kisdiák, a fiatalkorú, a felnőtt és az őszülő emberek is. Ez minden korosztályt érint, hiszen minden embernek van édesanyja. Persze, hogy szeretjük édesapáinkat is, de az édesanyák valahogy sokkal fontos szerepet töltenek be az életünk formálásában.

Az anyák megünneplésének története-szokása az ókori Görögországba nyúlik vissza. Ünnepséget tartottak az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére is. Anyák napjának hívják, bár ez a megnevezés az amerikai és a kanadai világi ünnephez tartozik, amely meglehetősen különbözik az eredeti Anyák Vasárnapjától. Az 1600-as évektől a keresztény vallási ünnep a húsvéti időszakhoz kötődött, amelyet akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon tartottak. Magyarországon 1925-ben a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt tartotta meg az első ünnepet, a májusi Mária-tisztelet hagyományaival összekapcsolva.

A sors „elköszöntött” minket egymástól. Elmentél, de itt vagy velem, érzem jelenléted… Naponta hányszor jutsz eszembe? Minden vasárnap, a templomtól kijövet a sírotokhoz megyek. Hiányoztok. Édesanyám, Istenem mennyire szeretném, hogy most újra átöleljelek, magamhoz szorítva, egy kedves verssel, egy csokor virággal köszöntve mondhatnám el, köszönhetném meg a Tőled kapott sok-sok szeretetet és kedvességet. Édesanyám, te mindent tudtál, mindenre választ találtál. Emlékszem, mennyi áldozatot hoztál gyermekéveimben, amikor az ágyam mellett virrasztottál, betegségem felett kucorogva. Köszönök neked mindent, drága Édesanyám! Most, Anyák napján szívből köszöntelek…

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy