Általános népfelkelés

A témának szentelt fejezetben Benkő Elek kimutatja, hogy az Oláh Miklós által a 16. században 50 ezerre becsült létszám, vagy a Verancsics által 30 ezerre tett hadra fogható férfi erősen eltúlzott szám. Possevino jezsuita szerzetes 1583-ban erdélyi útja után írott jelentésében 40 ezerre teszi az általános népfelkelés – hadba hívás – idején fegyverbe szólítható székelyek számát.

A történész úgy véli, a számlálás módja is meghatározza, hogy a későbbi szabályos összeírásokon miért jutottak a biztosok sokkal kisebb számokhoz. Nem csupán a 16. és 17. század emberveszteségeit tükrözik ezek, hanem azt is, hogy a gyengébb fegyverzetű tömeg csekélyebb harcértéke és fegyelme miatt kevésbé bizonyulhatott felhasználhatónak. Az 1614. évi, Bethlen Gábor által elrendelt összeírás is azért készült, hogy a megfelelő fegyverzetű, bármikor harcba vethető létszám felől biztos fogódzót nyújtson. Ekkor 10.786 szabad székelyt írtak össze, de hiányoznak belőle Csíkszereda, Marosvásárhely és az egész Aranyosszék adatai.

Tüdős S. Kinga mutatta ki az 1635-ben I. Rákóczi György parancsára végrehajtott másik felmérésről, hogy noha 10 ezer fegyverforgatót kellett volna kimutatniuk Háromszéken és Marosszékben, valójában csak 6653-at találtak, ugyanis a létszámot az elvándorlás, a jobbágy- és zsellérsorba süllyedés, az elhalálozás alaposan megtizedelte. Ezért véli úgy Benkő, hogy a középkor eme időszakában alighanem a 10–15 ezres létszám tekinthető reálisnak.

Érdemes idézni Possevino jelentéséből a székely hadastyánok kollektív jellemzését: megbízható és bátor, ugyanakkor kötekedő és kiismerhetetlen, keményfejű embereknek nevezi őket, akik könnyen ölnek és rabolnak, akiknek rettenthetetlensége és halálmegvetése a moszkvai nagyfejedelemség katonáihoz hasonlítható. Szemtanúként írja, hogy a hadak élén vörösbe öltözött kapitányok állnak, ezek lófők fölött parancsnokolnak, a gyalogszékelyek karddal, szablyával és hosszú puskával vonulnak fel.