Lábbal integessünk?!
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
A vécének is van világnapja. Én is csak most tudtam meg a világháló jóvoltából, s felette elcsodálkoztam, hogy mindezidáig erre nem figyeltünk fel, holott 2001 óta vált ilyen emlékezetessé. Nem merem leírni, hogy ünneplik ezt a napot, de azért érdemes néhány mondatban kitérni erre a mindannyiunk számára kiemelkedően fontos ügyre.
Addig senki számot nem vet eme alkalmatosság felette szükséges voltáról, amíg kutyaszorítóba nem került. Ha netán fenntartásai vannak ezzel kapcsolatosan, kételkedik e házbeli alkalmatosság elidegeníthetetlen fontosságában, az üljön fel mondjuk a tengerpartra suhanó és onnan visszatérő gyorsvonatra, és az út közepén pillantson be – a szag után igazodva – a vécébe. Még akkor is elmegy a kedve a használatától, ha már kibírhatatlan helyzetbe is került. Legalábbis egy nyári utazás a vonat első osztályán arról győzött meg, ha mégis vonatra kell szállnod, előtte egy nappal ne egyél, ne igyál, hátha kibírod azt a pár órát.
Egyébként milyen előnyben voltak, esetleg vannak azok, akik az egy- vagy kétbotos „illemhelyre” esküsznek. Innen hosszú út vezetett a mostanság, persze, a gazdagok körében divatossá váló „dizájnos” illemhelyek megjelenéséig, az aranyozott ülőkékig, a vécékagylóra helyezett bárasztalokig, el egészen a színaranyból készültig, amelyet persze használat előtt elloptak. Az is érdekes, hogy működik, létezik a WTO, azaz a Toilett Világszervezet, amely 2001 óta november 15-ét nevezte ki a vécé világnapjának. Persze, azért el lehet gondolkozni azon is, hogy a roppant köznapinak tűnő dolog, tárgy, háztartási eszköz, pisilő, vizelde hogyan is juthatott ilyen magasságokba.
Közismert, hogy már az ókorban nagy becsben tartották az ilyen alkotásokat, ma is például nagy látványosságnak számít Bécsben, a Schönbrunn-palotában, s akit érdekel, utánanézhet, mire is képes az emberi találékonyság, ha jól meg is fizetik. Mert nem hiszem, aprópénzbe került az aranytoalett, a csókvizelde, az élménypiszoár, a csókos szájat formázó vizelde, az élőhalas akváriumvécé, az okosvécé, amelyben telefontöltő, higiéniai automata szerepel, a petpalackos pottyantó, az intelligens feketegömb-vécé, a fűthető japán élménytoalett, amely vízsugárral masszíroz is… Vagy milyen lehet az 1,28 millió euró-értékű, gyémánttal kirakott kínai megkönnyebbülési hely?