„Adjanak, adjanak, amit Isten adott”

Ahogy távolodunk a nyártól, úgy jelenik meg több és több kéregető Bukarest utcáin. A villamosokon megjelentek a gyerekek, akik az ismert mondókát éneklik: „anyák, a világon mindenütt, adok nektek egy tanácsot, mely sokat ér, ne hagyjátok el gyermekeitek egy férfiért…” Még sírnak is hozzá, ha kell.

Panaszolják, hogy a kegyetlen sors tönkretette, szegénységbe kergette őket, és most betevő falatra sincs pénzük. Ha netán kenyeret, gyümölcsöt vagy élelmiszert adsz nekik, legtöbbjük visszautasítja, hogy nekik pénz kell. Főleg akinek fedél van a feje fölött. Persze, akad olyan gyerek meg felnőtt is, aki az utcán lakik. Bár a menhelyen fekvőhelyet adnak nekik, sőt meleg ételt is kapnak, legtöbbjük nem akar odamenni, mert részegen nem fogadják be őket, és bedrogozva sem mehetnek be.

Külön kaszt az elit koldusoké. Ezeket valaki, valakik megszervezik, Bukarest különböző helyeire teszik ki őket, és este beszámolnak a nagyfőnöknek, ahogy ők nevezik – hetente egy bizonyos összeget kapnak a koldulásért. Az idősek az alacsony nyugdíjaikhoz keresnek így egy kis pénzt.

Az anyák – amióta, főleg a nyugati államokban, a gyerekek felhasználását nem díjazzák  ̶  új módszert hoztak divatba „baba” néven. Jómagam a pesti Váci utcán találkoztam vele, egy roma asszony feje tetejéig bebugyolált játékbabát tartott az ölében, és könyörgött kissé tört magyarsággal, hogy „ádjátok, ádjátok, ámit Isten ádott”. Bukarestben még rongybabával is kéregetnek. De találkoztam a villamoson olyan koldussal, akit egy fiú vezetett, és fehér botot tartott a kezében. Amikor az leszállt, látom, a szeme fehérjét visszafordítja, és barna szemekkel néz reám. Mikor észrevette, hogy figyelem, elnevette magát.

A metrón vékony, nyavalyatörősnek látszó férfit tolt kerekes székben a társa. A végállomásig mentem velük, kíváncsi voltam, miként jut ki a felszínre a lépcsőkön. Egyszerűen. A nyavalyatörős felállt a kerekesszékből, összehajtogatta, és társával együtt távozott. Felfelé menet még visszaszólt: na, most el van keseredve, hogy egy nyavalyatörőssel kevesebb van a világon.

Amíg szegénység van, a koldulás ezernyi módját ötlik ki az emberek. Akad, aki többé-kevésbé megszedi magát, milliomos azonban egyik sem lesz.