Felhívás!

A tánc világnapja

A tánc világnapja Vélemény

Ha mindennek van világnapja, miért ne lehetne a táncnak is? Bizonyára így gondolkoztak azok, akik 1982-ben eldöntötték, hogy márpedig ennek a műfajnak is kijár a külön ünneplés, a megemlékezés, a biztatás.

Április 29-én tehát a világhírű francia táncos és balettművész, Jean- Georges Noverre születésnapján szerte a világban utcán, téren, színházban, iskolákban külön rendezvényeket szentelnek az emberi önkifejezés eme nagyszerű megnyilvánulásának, tehát mindenféle tánc közös ünnepe és ünneplése ez, a néptánctól el egészen a legkorszerűbbnek nevezett  mozgásokig, s hogy mennyire ragadós ez a törekvés, mutatja, a világon hány helyen és milyen változatosan mozgósítják az embereket a közös táncolásra. Az UNESCO egyik tagszervezete, a Nemzetközi Táncbizottság nevéhez kötődik ez az újkorinak számító „hóbort”, s ezt a szót most ne tekintsük elmarasztaló jelzőnek, hisz az ünneplésbe minden belefér ilyenkor, ami valamennyicskére is hasonlít a táncmozdulatokhoz.

A közös táncolásnál nincs erőteljesebb közösségalakító foglalatosság, emlékeztetnek sokan erre a jelenségre. Ezt éreztük magunk is, amikor beültünk és végignéztük a Háromszék Táncegyüttes előadását, mely alkalommal a katonai szolgálatra vonuló legények sorsát felvillantó alkotásban gyönyörködhettünk. Az már nem volt feltűnő, hogy a táncstúdió termét zsúfolásig megtöltő közönség az együttes művészeti irányítójának, a bemutatott táncköltemény megálmodójának bevezető szavaira vastapssal válaszolt, az egyórás műsort közösen éltük úgy meg, hogy most mindenfelé, velünk együtt a legnemesebb emberi tevékenység egyikének részesei vagyunk. Lehet, akár táncra is perdülhettünk volna ott, helyben, bizonyítván, hogy közösen még örvendezni is emberibb.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.