A szuverenitás illúziója

„Ha a bölcs és becsületes polgárok lemondanak arról, hogy saját maguk irányítsák a polisz életét, akkor az lesz a büntetésük, hogy ostobák és gazemberek fognak uralkodni rajtuk” – mondta Platón. Nem tudom, hogyan csinálták ezek a „nagy tudásúak”, de a mai napig mindenben igazuk volt… Vajon miért nem születnek kis hazámban ma is hasonlóan nagy tudással, előrelátással rendelkező közéleti személyiségek?!

Mi, székelyek itt, Közép-Európában Trianon óta folytonosan kényszerítve vagyunk, hogy a rossz és a rosszabb között válasszunk. Az ország egy erőszakkal összekorbácsolt – Moldova, Erdély, Havasalföld, Dobrudzsa, a Szörényi Bánság – terület, ahol sem nyelv, sem vallás, hit és kultúra soha nem volt és lesz azonos. Ezért soha senki nem tudta vezetni, irányítani Romániát. Valamennyire Ceauşescunak sikerült e nemes feladatot megoldani, de ne feledjük, ő is csupán a diktatúra eszközeivel, a hírhedt szekuritátéval tudott ideig-óráig boldogulni.

Már Románia alapkövei lerakásának időszakában is kudarcot vallottak ebben, amikor Alexandru Ioan Cuza herceget 1859-ben mindkét román fejedelemségben uralkodóvá választották, így a két tartomány (Havasalföld és Moldva) perszonálunió révén egyesült, és létrejött az Egyesült Román Fejedelemség. A herceg ideje is nagyon rövidre sikeredett. Azóta is megvolt és megvan a széthúzás, mert Romániában a lopás nemzeti büszkeség. A szülő is úgy cirógatja kisgyermekét, hogy azt mondja neki, „micuţule, hoţule…” (kicsikém, kis tolvajom). Ha elmegy valahová dolgozni, nem munkát, kenyeret keres, hiszen azt mondja „am venit să câştig un ban…” (Azért jöttem, hogy nyerjek egy kis pénzt.) Tudom, érzem, hogy itt semmi változás nem megy végbe…

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy