Sutban a demokrácia
Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Leseperték az asztalról a román parlament szakbizottságaiban az RMDSZ által beterjesztett törvénytervezetet, amely azt kérte, hogy iktassák törvénybe a Gyulafehérvári Nyilatkozatot.
Az indoklás igen egyszerű és logikus: ha már ezen nyugszik a modern román állam, ez a dokumentum adott jogalapot arra, hogy egy ezer évig más országhoz tartozó egész országrészt elcsatoljanak, ezzel teljesült ki a „nagy román álom”, hogy végre minden „román föld” egy országhoz tartozzon, akkor az a legkevesebb, hogy ezt az okmányt törvénybe foglalják, ha már az alkotmányból valahogy kimaradt. Hogy „Erdély, a Bánság és Magyarország összes románjainak Nemzetgyűlése” határozatai közül ne csak az első pont érvényesüljön, amely kimondja „a románoknak és az általuk lakott területeknek egyesülését Romániával”, hanem a harmadik is, amely úgy fogalmaz: „Teljes szabadság az összes együtt lakó népek számára. Minden nép saját nyelvén, kebeléből való egyének által fogja művelni, kormányozni magát és törvénykezését ellátni; minden nép ama egyének számának arányában, akik alkotják meg fogja kapni a jogot a Törvényhozó Testületekben és az ország kormányzásában való képviseletre”. Azaz – mai szóhasználattal élve – autonómiát.
A román pártok törvényhozói azonban, az ők bölcsességükben, úgy ítélték meg, hogy a vonatkozó törvénytervezet, amely gyakorlatilag átvette a Gyulafehérvári Nyilatkozat szövegét, „több pontban alkotmányellenes”. Akkor mit értsünk ebből? Hogy a nyilatkozat alkalmazhatatlan? Érvénytelen? Akkor feltehetően ez első pontja is az.
Vagy akkor hagyjuk a fenébe ezt az egész maszlagot a népek önrendelkezéséről, meg Wilsoni-elvekről, állapítsuk meg, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia a nagyhatalmak útjában volt, túl nagy volt és túl gazdag, feldarabolták és szétosztották a körülötte ácsingózó, kiéhezett országok között, s ennyi. Románia pedig ismét, formailag is megtagadja múltját, száz év után szembeköpi elődjeit, és bebizonyítja, hogy egy pillanatig sem gondolta komolyan azt, amit akkor megígért.