A székelyirtás tanulságai

Mária Terézia (1717–1780) osztrák császár és magyar királynő uralkodása alatt a Habsburg-birodalom katonasága vérfürdőt rendezett Madéfalván. Állati kegyetlenséggel mészárolták le az általuk körbe kerített és álmában ágyútűz alá vett helység lakosságát, és a határőri szolgálatra való erőszakos besorozások ellen ott tiltakozni összegyűlt csíki és háromszéki székelyeket. A felgyújtott házakból menekülőkre sortüzet nyitottak, a túlélőkkel pedig szurony, kard vagy puskatus végzett. Nem volt kegyelem. Férfiak halálhörgése, asszonyok végsikolya, gyermekek esdeklő zokogása hasított bele minden irányból a fagyos éjszakában. 1764. január 7. éjjele volt.

A történtekért felelősök által meghamisított adatok miatt az áldozatok pontos száma a mai napig nem ismeretes. Egyesek ezt 400–500 halottra és ezer körüli sebesültre teszik. Annyit viszont tudni lehet, hogy Madéfalva határában 200 személy földi maradványait hantolták el egy tömegsírba. Föléjük 1905-ben emeltek méltó és ma is álló emlékművet.

A történtek tragikus voltát fokozza, hogy a vérengzést az osztrák hatalom zsoldjába szegődött magyar vezetők tervezték meg, és hajtatták végre, hiszen a határőrség szervezésével a császári udvar által megbízott tejhatalmú testület mindhárom tagja közülünk való volt: gróf gyalakúti Lázár János, báró Siskovics József altábornagy és gróf Bethlen Miklós főkormányszéki tanácsos. Az utóbbi ellenezte ugyan a falu megtámadását, azonban végül a másik kettő többségi döntése érvényesült, és Siskovics kiadta a leszámolási parancsot Carato alezredesnek, aki sátáni hidegvérrel végre is hajtotta azt.

Fájdalmas tények ezek, amelyekkel viszont szembe kell néznünk, mert a múlt ismerete és bevallása, valamint a szükséges tanulságok levonása nélkül a jövőnk is bizonytalan. Be kell látnunk, hogy mindig is voltak közöttünk árulók, akik az érvényesülésért vagy júdáspénzért elárulták a hazát és nemzetet. Vannak és lesznek a jövőben is ilyen rongyemberek. És védekezni ellenük csak úgy lehet, ha megnevezzük, megbélyegezzük, kiközösítjük, és ezáltal semlegesítjük őket.