Felhívás!

A süket fülektől a bucsálódásig

Átaraszoltunk egy századon új körülmények közepette, hiszen gazdaságilag erős birodalomból gyengén fejlett országhoz ragasztották Erdélyt, Bánságot és a Körösök vidékét. Ezt főleg nekünk, a magyarságnak nehéz feldolgozni. Bucsálódunk is azóta. Olyannyira, hogy a hibákat saját magunkban nem­igen keressük. Vétkezett keletről nyugatig mindenki, de jómagunk mindent megfelelően végeztünk. Pedig oda sem figyeltünk, hogy körülöttünk miért és miként változott a világ. Annak ellenére, hogy nagyjaink közül sokan figyelmeztettek: ügyelni kell, gyarapszanak a transzilván földön élő nemzetiségek, és közülük sokan el akarnak szakadni Magyarországtól. Sajnos, süket fülekre találtak.

Wass Albert szerint „Erdély elvesztése nem Trianonnál történt, sokkal korábban. Az 1700-as évek vége felé fogyott a magyar, a székely. A földeket csak bevándorlókkal lehetett megműveltetni. A bevándorlók pedig később lebontották a magyar templomokat, és a sajátjukat építették fel…” Egyébként ugyancsak ő mondta, hogy a magyar elit, amikor már Trianonban osztották szét Magyarországot, még mindig nem hitte, hogy ez lehetséges lehet. Pedig mások, például Kós Károly már 1911. szeptember 4-én megírta, megjövendölte, hogy „mihelyst az erdélyi oláhság kultúrában, vagyonilag és társadalmilag konszolidálódik, abban a pillanatban kérdéssé válik a magyar Erdély léte… A vagyonilag, társadalmilag, sőt kultúrailag is szervezett oláh társadalom Erdélyben készen van. Ez a társadalom tisztában van erejével, céljaival… fegyelmezett, fanatikus és idealista.”

Ady Endre pedig 1912 novemberében jelezte, hogy megtörténhet, Erdélyt Romániához csatolják. „A barbár csodák idején el tudom képzelni azt is, hogy Erdély hamaros megvalósulása lehet tüzes vad álmoknak, mik nem minden alap nélkül kísértenek az alsó Kárpátok alatt.” Hozzá is tette: „a Romániába olvasztandó magyarság, melynek, ha lehet, rosszabb, embertelenebb s főképpen otthontalanabb sorsa volna a mai erdélyi románokénál.” Így is történt.
Sajnos, az akkori vezető réteg olyan társadalmi feltételeket teremtett, amely az elszakítást lehetővé tette, mert „előjogokkal élhet a világban…, joga van tehetség és tudás nélkül is jól élni, fennhordani az orrát.” De ezt már Márai Sándor írta Erdély másodszori elvesztésekor.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2018. november 24., 9:29
    ÉRTÉKELÉS: 1

    Nehéz kérdés !
    Évszázadokon keresztül és szinte mindmáig csattogott a szlogen, hogy a hazáért, ha kell, meg kell halni, piros vérünket kiontani ! Ezért ölte egymást gazdag és szegény, kuruc és labanc, császár- és törökpárti, kálvinista és pápista, kommunista és faszista. Hogy egyik is és másik is magyar volt, az nem számított. A főnemességünknek mindegy volt, hogy milyen nyelven beszél az, aki megműveli a földjét. Ami öreg hiba volt de szinte érthető a prenacionális korokban. Később már nem, de akkor már késő volt..Nagyjából az első világháborúig tartottuk a tempót demográfiailag a szomszéd népekkel, a nagy törés Trianonnal kezdődött. Meg hogy nem tudunk “szolganépek” lenni. Mint pld. a finnek. Akik a kétszáz éves cári uralom alatt szaporodtak fel az addigi létszámuk többszörösére !.. Anélkül, hogy a lelkükben egy pillanatig is elfogadták volna a szolgaságot ! Hanem: ” lehúzódtak a fű közé”, megkapaszkodtak a szikláikban és…szaporodtak !… Nem törtek le mint a “bili füle”.., nem jajgattak, nem estek “honfibúba”, nem néztek hátra, S a gyermekeiket a jövőnek nevelték ! És eljött a pillanat, amikor kibújhattak az Orosz Medve szorításából. És ma ők Európa és az Unió egyik legfejlettebb nemzete, nagyon magas életszínvonallal, korszerű oktatással, környezetvédelemmel, stb. U.akkor jó viszonyban vannak a volt elnyomóval és bőségesen kereskednek velük.
    Ideje volna nekünk, magyaroknak is leszállni a “magas lóról” és pragmatikus módon politizálni, “két pogány közt egy hazáért”!
    Komolyra fordítva a szót: nagyon ideje volna V4 szélesītésével egy olyan Közép-keleteurópai tömböt létrehozni, amelyik számbaveendő tényezöként lavirozhatna két világhatalom között…
    (A nagyon tiszteletreméltó román, szlovák, rutén, stb. mentalitás az volt, hogy hallgatni, dolgozni, tűrni és…szaporodni. Azaz minél több gyermeket vállalni, azokat ennek a földnek nevelni, NEM az “ubi bene, ibi patria” divatos, s a kis népek szétszóratását célzó, mert a kispolgári kényelemnek alájátszó elve szerint, amely a végünket hozza egyre közelebb.)
    Nagy Benedek, Csíkszereda, 2018 november 24.-én, az 1956-os letartóztatásom 62. évfordulóján.