A sok mai meráni

Olvasom a budapesti Népszava napilapot is. Sőt, olvasnám a Népszabadságot is, ám ott anyagi, politikai válságkanyarok stb. miatt szünetel az elhangzott szó. Amikor a lap bezárt, visítozott a Magyarországon ellenzéknek becézett, dédelgetett pártsövény.

Na, de a Népszavát nézem most, és jut eszembe annak előde. Az már csakugyan a nép szavát mondotta, 1988-ban és évekig még. Említem a felőlünk álló és író szerkesztők közül Kiss Dénes írót, költőt, Kósa Csabát, a kulturális rovatvezető Tamás Menyhértet, aki ma is velünk, akár a tisztességben elhunytak emléke és könyveik.

A mai Népszava vehemensen támadja évtizedek óta – kell a pénz – a nemzeti oldalt, pártokat és legfőképpen a nemzeti kormányokat. Most, a nemzeti ünnep kapcsán nehézkesen, mert történelmileg enyhén szólva tájékozatlanul idézi a múltat. Jól fizetett vesszőparipája a szolgalapnak is, akár a gazdáinak, az idegenszeretet, a migránsok utáni vágyódás. Természetesen külföldi pénzen. Mellesleg: ki tartja majd el azokat, ha beözönölnek Magyarországra is?

Nem az idegengyűlölet a vesszőparipája a nemzeti oldalnak, hanem a magunk kultúrá­jának, abban a családjaink, építményeink megmentése! Szent István királyunk sok idegen papot engedett be, idegenek csődültek akkor is, de a keresztény államalakulatokból. Papok, főemberek a nyugati udvarokból jöttek, és nem is éhbérért.

Emlékezzünk Katona Józsefünk (1791–1830) Bánk bán című drámájára, abban a „sok meráni”-ra, az idegen élősködőkre. De hát az egységes magyar keresztény állam megalakítása ezzel járt.

A Népszava is a sorompók fölcsapását, s a fekete áradat bebocsátását noszogatja. Eszembe juttatja az egykori lapot, ahol annyit lengettük óvatagon a nemzeti zászlót, aggodalmak közepette. De hogy ma is tördelik a zászlórudakat, miközben követelik a sajtószabadságot…!

Lehet követelni az 1100 éves nemzetállam lepusztítását, idegen parancsra? Hol vagy, István király? Téged magyar kíván!