Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

A sikeresség titka

Mifelénk a rendezvények színvonalasak, a könyvbemutatók izgalmasak, a tudományos előadások népszerűek, a feltörekvők koncertjei fennköltek, a verseskötet-bemutatók sikeresek, a tárlatmegnyitókon teltház van és így tovább. Holott az egyes könyvbemutatókon alig néhány idős embert látni, a tárlatmegnyitókon szinte mindig ugyanazok az arcok szerepelnek, a tudományos előadások a kívül­állókat nem érdeklik.
Az elsődleges gond, hogy nincs egy érdembeli kritika, ami rávilágítana arra, hogy mi a hiányossága az adott rendezvénynek, és mit kellene változtatniuk a szervezőknek. Mert ha kimondjuk kereken, hogy XY festő tárlatmegnyitóján a szokásos 15 nyugdíjason kívül senki sem volt, akkor lehet, hogy azzal „leírnánk” az alkotót, pedig lehet, egy másik településen, egy másik megyében vagy egy másik országban ugyanazt a tárlatát több százan néznék meg.
A szervezők rovására írható az is, hogy finoman fogalmazva tojnak a saját rendezvényükre. Szánalmasan hangzik, de sokszor az újságíró hívja fel az illetőt, legyen oly kedves és mondja el, mit szerveznek, hadd harangozzuk be a lapban. Mintha a média kötelessége lenne a rendezvény népszerűsítése, nem pedig a szervezőké.
A szervezők elzárkóznak az újdonságok előtt, nem mérik fel a közönség igényét, mert meghívnak valakit, hogy legyen, aki beszéljen valamiről, de lehet, hogy az a téma keveseket érdekel, ám erre a szempontra rá sem hederítenek. Vagy épp a téma érintettjei kerülik el a helyet, mint egyszer egy magyarságtörténeti előadáson, ahol egy szem történelemtanárt sem lehetett látni, sem pedig azokat a „nagy magyarokat”, akik máskor mellveregetve küzdenek a hagyományokért és a múlt tiszteletéért.
Nincs kritika, ami kimondja: a meghívottak fellépése olykor hagy kivetnivalót maga után, és az előadó néha olyan szárazon beszél, hogy még a tudományos akadémián is elaludnának tőle. A kritika hiányának legfőbb oka pedig, hogy „kicsi a megye”, és senkinek nem érdeke, sem kedve foltot ejteni a másik „sikeres” rendezvényén. Holott az egészséges kritika nem mocskolódás, hanem rávezetés arra, hogy mire kellene figyelni a következőkben, és miként nyissanak a tömegek felé, mert iskolásokat kár ágyútölteléknek használni, és fölösleges olyan vontatott előadást tartani, amin pár nyugdíjas alszik, annyira unalmas.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2018. április 12., 7:41
    ÉRTÉKELÉS: -5

    Sőt, mi több, az is a szervezők rovására írható, hogy szerveznek. Mert ha mindenki ülne nyugodtan, és tojna a világra, akkor az ÚJ-SÁG-ÍRÓ is ülhetne nyugodtan és tojhatna minden újságra. Kedves Nagy Szabolcs Attila, gratulálok! Hol szerezte az újságírói oklevelét?

  • User
    Dátum: 2018. április 12., 9:37
    ÉRTÉKELÉS: 4

    Egyet tudok érteni a cikkel, több alkalommal van az, hogy szervezőként én is magamnak szervezek úgymond.. Próbálva a közösséget rászoktani bizonyos dolgokra, megteremteni az igényt..

  • User
    Dátum: 2018. április 12., 10:01
    ÉRTÉKELÉS: 14

    Tipikus romániai baromság, hogy rögtön oklevelet, diplomát, papírt kérnek számon az emberen. Az, hogy netán igaza is lehet, mellékes.
    Nagyon sok kitűnő szakembert ismerek, akik, bár soha nem diplomáztak, oklevelet a kutya sem adott nekik, mégis sokkal profibban végzik a munkájukat, mint a diplomát lobogtatók. És ismerek dilettáns, doktori címet is büszkén a neve elé biggyesztő sokdiplomást, aki segítség nélkül a saját szakmájában is maximum amatőrként képes dolgozni. Olyant is, aki még abban sem.
    Sajnos vidékünkön is arra fektetik a hangsúlyt, hogy papirosa legyen az embernek, jól fizető állása, aztán, hogy hogyan sikerül végezni a munkáját, az „majd csak lesz valahogy, jól van az úgy” alapon működik (tisztelet a kivételnek, szerencsére az is akad).
    Hogy a témánál maradjunk: a cikk valós problémát vet fel. És nem csak a kulturális rendezvényeket illetően. Nálunk nem nagyon lehet megtudni, mikor indul és hová egy autóbusz, egy vonat, vagy egyáltalán létezik-e ilyen. Csak azok tudják, akik rendszeresen használják, de ha egyszer eszembe jutna, hogy valamelyik faluba buszozzak, azt sem tudnám hol kezdjem. Pedig vannak ilyen cégek, amelyek ezzel foglalkoznak, de nem hallatnak magukról, mintha az lenne az érdekük, hogy senki ne tudjon a szolgáltatásukról. Szervezők? Szervezés? Mintha idegen fogalom lenne ezen a vidéken. Tény, hogy szívesen tetszelegnek sokan szervező szerepben, de ha használni erre a célra a telefont (nem csak szelfikészítésre, facebookozásra alkalmas), felvenni a kapcsolatot emberekkel, mintha már nehezebben működne. Van az a jól ismert kifejezés, hogy „még a csapból is annak kéne folynia”. A mi vidékünkön, sajnos, a csapból folyó dolgok zavarosak lehetnek, amiért ezúton is elnézést kérünk. Az áfás számlát a pénztárnál kérjük fizetni. Bankkártyát elfogadunk.

    • User
      Dátum: 2018. április 12., 10:58
      ÉRTÉKELÉS: 9

      Haromszeken a vonatok es a buszok ugy vannak mint a nepmese, hol volt hol nem volt. Gondolom a tarsasagok hagyomanytisztelok es meghagyjak az embereknek, hogy szajhagyomany utjan terjesszek a jaratok menetrendjet mintsem egy honlapon vagy fuszbukon ki irjak azt

  • User
    Dátum: 2018. április 12., 10:24
    ÉRTÉKELÉS: 4

    Szerintem a dolog kétoldalú. Én is szerveztem egy időben, és azért hagytam baba, mert amikor nem szerveztünk, akkor az emberek fel voltak háborodva, hogy soha nem szervezünk semmit. Amikor meg szerveztünk, tőlünk tellően, akkor meg minden apró kicsi hibába belekötöttek. Nem volt egyszerű. Se segítési vágy nem volt, se fogyasztói igény. Nem egyszerű a fafejű és melléje butára nevelt itthoni embereknek nyújtani bármit is.

  • User
    Dátum: 2018. április 12., 10:29
    ÉRTÉKELÉS: 3

    Az lenne a legjobb ha nem irnanak ilyent hogy nalunk nem sikeresek a rendezvenyek. Dugjuk fejunk a homokba es oruljunk a sikernek mint Cseucseszku idejebe, nem szamit tel vagy osz a fu legyen zold es csengjen a taps. Az onamitas a legfontosabb