A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

A rettenetes kürtöskalács

A hálás utókor krónikái minden bizonnyal megemlítik majd, hogy a Hatóság az Úr ezen esztendejében megmentette a bukaresti Becali-drukkerek életét a gonosz székelyek furfangos chiurtoșcolaci-ától. Ha nem lép idejében közbe, szinte látom a százhúsz kilós, tetkós bőrfejűeket, amint a lelátó lépcsőin fetrengenek, mert érzékeny haskójukat megviselte a rúdon sült cukormáz, netán a fahéjas diótörmelék, Arafat doki nem győz elegendő SMURD-helikoptert küldeni, hátha legalább egyikük túléli, hogy aztán a Realitatea TV különadásában feltárja a szeparatista bűntényt. Elgondolkodtam, milyen jó, hogy nem hiába fizetjük az adót, íme, megdolgoznak érte a fiúk. Bezzeg, ha a régi időkben is így lett volna, másként alakul a történelem, például:

  1. Vitéz Palkó a legöregebb, legerősebb sárkánnyal birkózik a Föld Alatti Birodalomban. Elfáradnak mindketten, megszólal Palkó: „Holló, hozzál nekem csőrödben egy cseppet az élet vizéből, aranyba öltöztetlek!” Erre a sárkány: „Nekem hozz egy darab húst, tied fele királyságom.” A jószívű holló hoz vizet is, húst is, de lecsap rá az Élelmiszerbiztonsági Felelős, laborba küldi azokat, és mire megjön az eredmény, a Sárkánynak is, Palkónak is kampec.
  2. A vadnyugatra merészkedő európaiak megpróbálják pálinkával leitatni-becsapni az indiánokat, de a Nagy Manitu Italellenőre azt mondja, no, Sir, vagy Johnnie Walker, vagy semmi. Azok megszégyenülve az első hajóval hazakotródnak, és Manhattanben ma is vidáman száguldoznak a bölények, Románia Kínából kényszerül vadászgépeket vásárolni, mert USA nincs.
  3. A kukoricát csak csúszópénz ellenében akarják jóváhagyni a Voievod emberei, a mamaligát mindmáig kölesből főzik.
  4. Finálé, csak úgy. A sebészi pontossággal felvágott szalámi kilenc életűnek bizonyult, mint a macska (a macskához még visszatérek). Ugyanis heten ültünk az asztal körül, amikor a szendvics-csodákat behozták. Ám a legkiéhezettebbünk sem tudott lenyelni bár egy karikával. Megbeszéltük hát, hogy felajánljuk a macskának (most tértem vissza hozzá). Eddig is felülről nézett ránk, de a szalámi látta-szagolta után még inkább. Úgyhogy kitettük a kóbor kutyáknak. (A szalámit, nem a macskát) Reggel ugyanott volt. A gyönyörű, márkanévvel, szériaszámmal ellátott, szigorúan ellenőrzött szalámi.
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások