A politikai erőszakról

Nemcsak Romániában növekszik a belpolitikai feszültség az idén esedékes két demokratikus megmérettetés, az európai parlamenti és az államfőválasztás közeledtével. De míg itthon többnyire a médiában, illetve kis jóindulattal szólva a jog és az alkotmány által kijelölt játékszabályok szerint zajlik a birkózás a politikai pártok és a hatalmi ágak képviselői között, addig Nyugat-Európában a hatalom logikájának áldozó participatív szembenállás már kiszabadulni látszik a békés versengés jelentette keretekből. Így például Macron elnök Franciaországában a szociális feszültség kiömlött az utcákra, melegágyává válva a polgárháborús időket idéző nyílt erőszaknak. És bár az Egyesült Királyságban is durvul, szerencsére egyelőre csak a diskurzus szintjén a szembenálló felek verbális eszköztára, a politikai konfrontáció legsúlyosabb és legrosszabb példáját éppen Európa vezető államában, Németországban sikerült felmutatni, ahol Brémában néhány napja ismeretlen tettesek, politikai indíttatásból félholtra vertek egy, a szélsőjobboldaliként számon tartott Alternatíva Németországnak (AfD) színeiben megválasztott szövetségi parlamenti képviselőt.

Ennek ellenére az legalább még biztató, hogy függetlenül attól, hogy ki és milyen értelmezését adja ezeknek a történéseknek és eseményeknek, hogy milyen magyarázattal próbálja racionalizálni, logikussá tenni, értelmezni és értelmessé tenni az eseménysort, nagyjából minden komolyan vehető és felelős szereplő elítéli a politikai motivációjú erőszakot: legyen szó az úgynevezett „legitim népharagról”, osztály- vagy más, politikai csoportidentitásokból táplálkozó ellentétről, ideológiai természetű konfliktusról. Az írott és szóbeli nyilvánosságban a politikai kultúra és viselkedés e deviáns mintázatait mindenki elutasítja és elítéli.

És jól van ez így, mert magyarázzanak bele bármit, legyen akármi is a tétje, mobilizációs felhajtóereje a közhatalom újraosztását biztosító demokratikus választási procedúrának, a pofozkodás még mindig nem esik a szabad véleménynyilvánítás oltalma alá. Sem egyénileg, sem csoportosan elkövetve. Főleg Európában nem, a modern demokratikus kormányzati formák őslaboratóriumában. 

Pozsony János Csaba

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.