Hirdetés
Hirdetés

A kutya éve

Mit érdekel engem kínai, azték vagy intergalaktikus csodanaptár, ha nekik kígyó, majom, griffmadár kell, az ő dolguk – számomra 2021 a kutya éve volt. Nem holmi ködös mítoszokból előkotort csontpusztítóé, hanem egy nagyon is valós, négylábú barátomé. Ott lakik a brassói Coresi környékén, egy épülő ház gizgazos kertjében. Hogy hívják? Kutyu. Kuszuka. Kutyuri. Néha pedig Nézzenodaazembertelustadög, amikor rám sem hederít.

Ne kérdezzétek a faját. Petyhüdt pofája alapján ük-ükapja masztiff lehetett, földet seperő, rongyokban szomorkodó szőre collie, nincs olyan spániel, amelyek füle csámpásabban lógna, sem mopsz gyűröttebb húshurkákkal. De farkaskutya soha nem közeledett a családfájához, arra mérget veszek. Az én Kutyurim képtelenül szutykos, a legszárazabb kánikulában is latyakos, ő tudja, honnan.

És vén, vén, vén. A kutyák matuzsáleme. Szemében időtlen idők Ady Endré-s szomorúsága. Szemrehányás: te sem vagy fiatal, de vitézkedve kutyagolsz (vagy emberelsz, ha tudnám, hogyan mondják kutyanyelven).

Első találkozásunkkor ijedten elszaladt. Szaladt? Ha arra a bénázó, kacsázó, bicegő csoszogásra lennének szavak… De nincsenek. Amint a bal oldalából kinőtt kézilabda nagyságú, nyilvánvalóan rákos daganatra sem. Annyiszor ámulva kérdeztem, Istenem, hogyan képes ez a lény élni? Mert él! Egy svájci óra pontosságával reggel, délután és szürkületkor megvizsgálja az ő kis hazájának, a nagyvárosi grundnak négy sarkát.

És nincs egyedül! Egy fiatalabb, csinosabb, tisztább szuka a társa. (Elmulasztottam említeni, ebbarátom fiú, donhuán lehetett valamikor.) Elválaszthatatlanok. Mintha egy kegyetlen kutyavilág Veronájából elszökött szerelmespár egy globalizált, toleráns Kronstadt utcáin talált volna menedéket. Itt szászok már nincsenek, de Punjab és Sziám minden nyelvjárása hallható. Ama ház építői a legszékelyesebb mondatokat kanyarintják két téglamonstrum lerakása közben. A tulaj románul dünnyög: értik a dolgot ezek az ungurok.

Rendszeresen kiteszi az ételt Kutyurinak. Az odabiceg, melegen felnéz. Emberi a tekintete. Járvány, emberőrület, mit számít. Élünk, mert élni kell.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük