A koronavírussal élni

Sok a mendemonda a koronavírus körül, de tény, hogy egyelőre itt van közöttünk. Nagyon sok epidemiológusnak az a véleménye, hogy a kezdeti durva beavatkozást, a kijárási tilalmat május közepén alább kellett volna hagyni, mert a járvány terjedésén kívül figyelembe kell venni a gazdaság leállásának következményeit is. Erre manapság már az EU is kidolgozott programot, hogy miként lehet a rendes kerékvágásba zökkenteni a világ termelését, kereskedelmét. A több évre szóló pénzügyi keretet módosítják, csak az idén további 11,5 milliárd euró áll majd rendelkezésre, s az elkövetkezendőkben az uniós költségvetés teljes pénzügyi kapacitását 2027-ig 1850 milliárd euróra emelik.

A pénzügyi alap nagyjából összeáll, de mint eddig láttuk, a munkaerőnek nagy szerepe van ebben a helyrerázódásban. A szakemberek, virológusok nem kis hányada, amióta a koronavírus megjelent, állítják, hogy a realitás a következő: meg kell tanulnunk együtt élni vele. Mint ahogy az emberiség megtanult együtt létezni a spanyolnáthával, a tífusszal, egyebekkel.

Csak megjegyezhetjük, hogy Romániában januártól áprilisig kétszer annyian haltak meg influenzában, mint koronavírusban. Érdekes lenne kideríteni, hogy hányan hunyták le a szemüket rákban, infarktusban, agyvérzésben és egyéb betegségekben, mert nem kaptak megfelelő ellátást. Merthogy mi volt az arány, nem tudni, ugyanis a bármely betegségekben kimúlókat, ha kórházba kerültek, a COVID-osok közé tették, ha netán nála ezt is felfedezték.

Persze, azt is orvosok mondják – de ez bármely ragályos betegségre érvényes –, hogy be kell tartani az egészségügyi szabályokat. És nem csak a szájmaszk használatát, amely, ha hosszasan magunkon tartjuk, vírusgyűjtővé válik. Javasolt a fizikai távolság betartása, kerülni az olyan helyeken való tömörülést, ahol könnyen megfertőződhetünk, s majd amikor ezt kidolgozzák, az oltás vezet majd ahhoz, hogy e járvány csökkenjen. Mint amiképpen ez más járványok esetében is történt.