Felhívás!

A kezdetek legszebbike

Akár a napok kivilágos reggeleit a madarak, dallal kezdenénk magunk is ezt a bizonyos kezdetet, az iskolaévét. Az iskolaév kezdete fiatalítja az időseket, a kisiskolások ezen a kezdeten kört repülnek az iskola udvara fölött az égre, integetnek tornyokon a kereszteknek is, hiszen minden elkezdődik ezeken a napokon. Nagyanyó keresztet vetett a kenyérre, úgy szegte, kezdte meg, krisztuskereszttel, úgy biza. Székelyföldön, aztán odébb, a Tisza meg a Duna mentén, mindenütt, ahol eljárunk s eljártak őseink, ez a legszebb kezdet egy esztendőn belül, az iskoláé.

Ez a becsengetés elhallatszik sok száz kilométerre, aztán ami még a csengőszónál is tovább, belecsenget ezen a napon az idősebbek, apák s nagyapák emléktornyaiba is. Hallják azt is az idősebbek, ahogy a tanító nénik ezelőtt sok-sok évvel névsort olvasnak az iskola termében, jelentkeztek az akkori kicsik, a mostani nagyapák, és jelentették, hogy jelen vannak, vagyunk ám, drága jó tanító bácsi.

Zsúfolva ma az emlékező egykori tanítók, tanárok emléktárháza, olyan szépen és gazdagon, mint a legszebb kiállítások. Repesve szállok magam is vissza a kis faluba, Bordosra jelentést tenni: tanító néninek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma tizenhat, jelen vagyunk mind, nem hiányzik senki. És Gothárd Berta tanító néni három másodperccel tovább figyelte arcunkat, azon a mozdulatlan mosolyt, néma maga is, hiszen a lélek is tudja, hogy ez, ez a kezdeti perc milliókat jelent, említ a lélekben némán.

Annyiféle jó kezdet van egy élet kerítésein belül meg körülötte! Hogyan is lehet számon tartani égi segítség nélkül. Az iskolakezdet mindenki fohásza. Akár egy friss fehér kenyér megszegése. Csoda van benne, és magáévá teheti mindenki tiszta kezekkel, tiszta lélekkel. Karsai József tanító bácsi hangja ér el engem most, ahogy sorolta az Amu-darja, Szir-darja folyókat, igen, az Urál-hegységen túl, Ob, Jenyiszej, Léna, Indigirka. Mindent, de mindent magába foglal a tanulás és az iskolaévkezdet egy örök tető alatt.

Az egykori tanár a mai évkezdéskor veszi elé óvatosan egykori iskolatáskáját. Az tele mosolygó emlékekkel. Édesapákat, nagytatákat kérdezzetek, hogyan is emlékezik a maga iskolakezdéseire. Hát hogyan? El-elszoruló torokkal és derűvel, akár a hajnali cinegemadár a maga édes éjszakájára.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.