A kapcsolat

Kissé túlnyerte magát a sepsiszentgyörgyi magyarság a vasárnapi helyhatósági választásokon. Az történt ugyanis, hogy a huszonegy tagú megyeszékhelyi tanácsba az RMDSZ tizennyolc és az Erdélyi Magyar Szövetség két tanácsost küldhet, a románoknak csupa egy hely maradt. Igaza van persze annak, aki azt állítja, hogy demokratikus választások voltak, ez az eredmény. Azt a politikai öngyilkosság-szerű vállalkozást sem a magyaroknak kellett volna megakadályozniuk, hogy a lakosság 25–30 százalékát kitevő románok öt polgármesterjelöltet és hat tanácsosi listát indítsanak. Tetszettek volna többen elmenni szavazni, s akkor most nem ez lenne a helyzet – lehetne szintén jogosan mondani.

Ezzel együtt nem életszerű az, hogy a lakosság negyedét kitevő románságnak egyetlen képviselője legyen a tanácsban. Egyfelől, miután mi országos szinten úgy vagyunk, mint ők itt kicsiben (s még ott sem), nem árt megfigyelni néhány dolgot. Például azt, hogy a másik román párt 45 szavazaton bukta el a választási küszöböt (ennyit arról, hogy ez én szavazatom úgysem számít semmit). Vagy azt, hogy a hat román párt között kialakult fene nagy verseny nem több szavazót, hanem kevesebbet hozott az urnákhoz (kimutatható, hogy a zömmel románok lakta Állomás negyedből szavaztak a legkevesebben).

Másfelől viszont megállapíthatjuk, hogy ennek nem az lesz a következménye, hogy a magyarok milyen vígan ellesznek az egy szál románnal a tanácsban, hanem az, hogy a háttérbe szorult románokat mindenféle önjelölt „nemzetvédő” személyek és álcivil szervezetek jönnek majd „képviselni”, akikenek mindeddig – jogosan és következetesen – ajtót mutatott a polgármester azzal, hogy itt ülnek a tanácsban a helyi románok által megválasztott legitim képviselők. Olyan hangulatot kell kialalkítani tehát, hogy a románok elutasítsák az idegenből jött „védelmezőiket”. Az RMDSZ vezetők egyik kedvenc mondása szerint „a többség és a kisebbség közötti kapcsolat milyensége mindig a többségtől függ”. Szép szakmai feladat…