A démoni álarc

Reggel rendszeresen átnézem az internetes híroldalakat, s rádöbbenek, hogy amit az esti televízió ránk zúdított, arról a sok mocsokságról nem olvashatok semmit. Talán azért, hogy ne maradjon nyoma? Csendben, lehajtott fejjel viseljük a megalázást, mint egykor a zsidók a sárga csillagot, s bár nem teszik ránk a csillagot, de úgy viselkednek velünk szemben, hogy érezzük a megkülönböztetést.

Sokáig azt gondoltam, hogy a kommunizmusnál nincs anyagiasabb, aljasabb ideológia. De van! A szelleme itt van, itt él. Így van, mert csak ránk zúdult a fogyasztói világ ördögi istene: a „pénz”.

A rendőrök, a szekusok, a politikusok, kézhez ragadva a hatalmat, csupán a meggazdagodást keresik. Nem érdekli őket semmi, sem a nemzeti öntudat, sem hit. A már sokszor kijavított, módosított, meghamisított történelemből nem tanultak semmit. Kapzsiságukban nem veszik észre, hogyan alakult át az egész hamis internacionalizmus globalizmussá. Démoni álarc mögé bújva a sátáni világrend egy új, felsőbbrendű szellemi fajelméletet hirdet, amelyben a liberalizmus, a kommunizmus bájosan mosolygó ikertestvére vezérel.

Nem vettük észre, hogy minden politikai párt, bármit is vall, monopolizál, kisajátít minden véleményt, a képünkbe hazudik. Növekednek, a környezetet sem kímélve, emelkednek mindenki fölé. A néptől már rég eltávolodtak, talán már megfoghatatlanul, hiszen ők mindenhatók, felsőbbrendűek.

Mi, a kommunista szekutól rettegve, az uralma alatt teljesen megtörtünk. Számunkra már nincsen új a nap alatt… Ezért egyáltalán ne csodálkozzunk azon, hogy az elmúlt három évtizedbeli romániai magyar politikai élet összemosódik a román politikával… Egy rosszul gazdálkodó ország rabszolgái vagyunk!

Orbán Barra Gábor, Sepsiszentgyörgy