A lécfalvi szeméttárolóról

Olvastam a Székely Hírmondó hasábjain, hogy Lécfalván elkészült a szeméttároló, ami több tízmilliós beruházás volt, és ünnepélyesen fel is avatták, de még nem működik.

Szeretném arról tájékoztatni az olvasókat, hogy a terület a Baczoni Béla középföldbirtokos tulajdona volt, mint ahogy Maksa és Angyalos egészen Várhegyig. Lótenyésztéssel foglalkoztak azon a területen, amit 1943-ban számoltak fel. A demokráciában még az istállókból állott a legnagyobb, a kifutókkal együtt, abban működött a lécfalvi disznóhizlalda. Örökös nincsen, ezért az használja a földeket, aki a mai napig akarja. A területen, ahol a régi házakat lebontották, most tömbházak vannak, és laknak is bennük.

Az Erdélyi Magyar Gazdában ezt találtam erre vonatkozóan: „1844-től 1944-ig Baczoni Béla birtoka. Vagyon összesen: 1. alaptőke 52000 P. 83 százalék, 2. álló üzemtőke 8480 P. 13 százalék, 3. fortyogó üzemtőke 2457 P. 9 százalék, összesen 62.937 P. 100 százalék.”

Ebben a könyvben szerepel az is, hogy a rétyi volt lengyárat hogyan is alapították, és még mást is, sajnos ezek helyén már csak a romok állnak, pedig egykor annyi ember kereste ott a kenyerét.

Kovács Márta, Nagyborosnyó