Bűvölő szabadság

Úgy hiszem, s azért is mondom. Minden nép történelmében vannak pontok, tények, melyekhez hozzátenni s azokból elvenni nem lehet.

Renghet a föld, kivetheti magából a tízezer esztendős fa gyökérmaradványát is, kihányhatja hazugok s árulók csontját föl akár az egekig –, azok mind visszahullnak illő színhelyeikre. A nép, a nemzet igazságának meghatározó pontjaként rendíthetetlen. Az igazság felkiáltójele nem képlékeny.

Vannak mágikus számok a magyar történelemben. Adatokhoz kötődnek, s azok földrengésmentesek. Miért a 7 szentség? Honnan hozzuk a 7-es számot magunkkal évezredeken át, el a 7 vezérig?

Miért van csupán 7 aranyos törpénk?

A 13-mas szám a magyar nemzet mágikus adata, mágikus számjegye máig. Arad városa viszi és viseli ma is, holnap is a nemzeti igazság felkiáltójelét történelmi magasságban. Hol­ott az 1848–49-es forradalomban és szabadságharcban Aradon halálra ítélt hős katonatisztek nem mind magyarok voltak.

A nemzeti igazságot ujjbegyein tartja a legenda, abból elvenni és ahhoz hozzátenni nemzetiségi alapon nem lehet. Ama Tizenhárom, az örök emlékeztetője a mi nemzetünknek. Igaz, voltak még mások is, a történelem számon tartja a többi vezért is, de a 13, az egyenlő Araddal, meg az igazságért való harc örök emberi voltával.

A történelmet eme bűvös „aradi 13” jegyében kell tanítani, s annak nevében. Ezt ferdíteni nem lehet.

Hátrálni lehet a nemzeti igazságért való nekirugaszkodás érdekében. Kihátrálni abból csak a gyávák.

Magyarok számára a 13-ban benne Petőfi, benne Balassi és mellette mindkét Zrínyink, tollal és karddal. És még mennyien, Istenem!

A szabadságért való harc mindmáig benne az ágyúvá olvasztható harang szavában, benne a kisgyermek altatójában.

Ez a szabadság szólalt meg október 6-ikán az emlékbeszéd közben elcsukló pap helyett, miközben sírt a falu népe is, hallván a 13-as számot 1949-ben is.

A 7 vezér és október 6. adja a 13-as számot.

Ne engedj, Urunk, a szabadságért folyó harc bűvöletéből bennünket soha!