A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Nemzeti só és kenyér

Sokszor vagyok úgy, hogy mindenben, majdnem mindenben vagy sokban látok titkos jelképet. Egyszer mondtam erről valamit, a barát azt fejtegette, hogy ez az ősi vallás ágazatából, mondjuk, négyezer év távlatából valaminek a lelki-értelmi utórezgése.

Lehet. Mindent, ami kuszált, egy-egy ilyen ünnepnapon, mint I. (Szent) István királyunk ünnepe augusztusban, igyekszik az értelem s a lélek kisimítani, rendbe rakni. Történik ez ma is, amikor ismét sor került a magyar vidékek egybegyűjtött gabonaajándékából a Magyar Kenyér megsütésére. Hány, de hány helyről küldtek megáldott búzát hozzá, nem számolhatom. Egy viszont megmaradt emlékeim közt örökre (milyen rövid is az örök, istenem!), az, hogy a sót Parajdról, a Sóvidékről vitték föl a kenyérhez. Sóvidék, az Alsó- meg Felsősófalva, Atyha és Korond, Szováta, továbbacska kiváló költőnk, Király László faluja, Sóvárad.

És búzát vittek Felcsíkból is, ahol kevés a szántó és sok a székely, többségben és sokaságban. Ment a só, mely ugyancsak jelképértékű; emlékezzünk a mondásra: A szerelem az élet sója.
Hány ezer éve nem sütünk, s nem főzünk só nélkül? Valaki, ha nem is tudja, de sejti. Azt szinte jól tudjuk, hány ezer esztendeje éli meg, lakja be a Kárpát-medencét a magyarság, s immár örökre, ha ki nem irtanak.

Nemzeti nagy ünnepünk nemzeti kenyeréhez a só Székelyföldről… Finom lisztecske Kárpátaljáról, s bőven a szerbiai magyaroktól. Százfelölről.

Ha valakinek csontjait járja a köszvény, a parajdi sóbányába jár élethosszabbításra. És aki csipetnyit is fal a nemzeti kenyérből, parajdi sóval megáldva, az száz évvel többet lát előre a magyar nemzeti jövendőből.

Jelképerőt kap minden augusztus huszadikán szent királyunk, I. István koronája s kenyere. A kereszt is jelkép, a búzavetés megszentelése falvainkon szintén. És azt a sok tonna magyarföldi búzát jelképesen sózza együvé a magyar sóbánya Parajdon.

Nem sózom túl a Magyar Kenyeret, csak annyira, hogy Európában mindenütt ráismerjenek a magyar családban a Nagy Magyar Kenyérre. Nemzeti étvágyunk jelképesen se terjed túl a meghitt, családi asztalon, a fehér abroszon. Az viszont mind magyar.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.