Elon Musk elárasztja műholdakkal az eget

A napokban többen is jelezték, hogy különös jelenséget figyeltek meg az esti-éjszakai égbolton. Csillagszerű, mozgó pontok vonultak végig a horizont felett, egymáshoz viszonylag közel, mintegy gyöngyfűzért alkotva. „Égi vonatnak” nevezte el valaki ezt az elbűvölő látványt.

A valóság az, hogy apró műholdak sorozata jelent meg az égen. A SpaceX űripari cég világméretű műholdas projektjéről van szó, melynek keretében szélessávú internetes lefedettséget lehet majd biztosítani a Föld bármely pontjára. Elon Musk, a vállalat tulajdonosa 2016 novemberében kért engedélyt az amerikai kormánytól a Starlink nevű műholdrendszer kialakítására.

Az első 60 darab kísérleti eszköz felbocsátására tavaly májusban került sor, amiről akkor beszámoltunk. A tervek szerint a Starlink műholdrendszer 12 ezer darabból fog állni, és öt éven belül érné el teljes kapacitását. A második „műholdvonat” indítása 2019. november 11-én történt, és most már hat indításon vagyunk túl. Minden alkalommal egy Falcon 9-es rakéta juttatta pályára az újabb és újabb 60 darabból álló „csomagot”. A legutóbbi rajtra április 22-én (vagyis tegnap) a floridai kilövő állomáson 15:37-kor (nálunk 22:37) került sor. (Megjegyzem, a rakéta testének egy része visszatér a földre és újra hasznosítható.)

A pálya melyen haladnak nagyjából 500 km távolságra van a Föld felszínétől, így naponta többször megkerülik bolygónkat. Saját fényük nincs, a Nap sugarait verik vissza, ezért nem minden átvonulásukat látjuk, csupán reggel, napkelte előtt, illetve napnyugta után, és csak ha nincsenek épp a Föld árnyékában. A szabályos sor természetesen fokozatosan felbomlik, minden műhold elfoglalja a maga helyét az égen, illetve a rendszerben.

Bár a látvány érdekes, nem tudok igazán örülni neki. Ha arra gondolok, hogy szabad szemmel az égbolton legfeljebb három-négyezer csillagot láthatunk, akkor a Starlink 12 ezer műholdja grandomán túlzásnak tűnik. És akkor még nem is tettem említést a konkurens Kuiper projektről melynek során 3236 darab műholdat vinnének fel különböző magasságokba. Ha ezekhez hozzáadjuk az eddig üzembe helyezett távközlési, helymeghatározási, katonai és még ki tudja milyen céllal elhelyezett mesterséges holdakat, beláthatjuk, hogy ezek lassan „eltakarják” előlünk a csillagos eget. Unokáink már egész más „csillagos” eget fognak látni, az biztos.

Koszta Zoltán