„Szerencsésnek érzem magam”

Január közepén csatlakozott a Sepsi OSK játékoskeretéhez a kézdialmási illetőségű Tamás Nándor. A magyar élvonalbeli Puskás Akadémia szélvészgyors szélsője kölcsönszerződéssel érkezett Sepsiszentgyörgyre, előreláthatóan másfél évig fogja a klubot erősíteni. A 20 éves futballista több alkalommal is kezdő ifiként kapott lehetőséget Leo Grozavutól, vagy épp csereként lépett pályára a piros-fehéreknél. Gólt ugyan még nem jegyzett, de ami késik, nem múlik.

– Gyorsan beilleszkedtél a csapatba. Hogyan érzed magad Szentgyörgyön, hogyan fogadtak a társak, edzők, vezetők?

– Már az első napon, amikor megérkeztem Sepsiszentgyörgyre, azt éreztem, hogy itt a szurkolók, játékosok, stábtagok és a vezetőség egy nagy családot alkotnak. Ennek köszönhetően sikerült hamar beilleszkednem, de az is megkönnyítette a dolgomat, hogy volt pár ismerős arc az öltözőben, akik bármiben tudtak segíteni.

– Van számodra jelentősége annak, hogy Háromszéken futballozhatsz?

– Bárhova megyek, bármennyi időre, nekem Háromszék az otthonom! Szerintem minden játékosnak nagy álma, hogy a szülőföldjén focizzon. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy az én esetemben ez megvalósult.

– Miért éppen 22-es a mezszámod?

– Az FK Csíkszeredánál és az Aqvital FC Csákvárnál is játszottam már ebben a számban. Mivel a Puskás Akadémiás mezszámom, a 29-es itt már foglalt volt, visszatértem a jó öreg 22-eshez.

– Hiányoznak a nézők a lelátóról?

– Nagyon hiányoznak! Remélem, mihamarabb visszatér minden a régi kerékvágásba, és újra nézők előtt játszhatunk. Fantasztikus szurkolóink vannak, még egy zárt kapus meccsen is emberek előtt tudtunk játszani egy adott időpontban. Habár ezek hóemberek voltak, mikor kinéztünk a lelátóra, éreztük a szurkolóink biztatását, és értük küzdöttünk a pályán.

– Mennyire volt idegen számodra a román bajnokság? Figyelemmel követted az OSK-t?

– Egyáltalán nem volt idegen. Az OSK-t és a román bajnokságot is követem már nagyon rég óta.

– Milyen célokat tűztél ki saját magad számára a Sepsi OSK színeiben?

– Meghatározó játékosa szeretnék lenni a csapatnak, aki gólokkal és gólpasszokkal tud segíteni.

– Hogyan látod, jó döntés volt alig tizenhat esztendősen Magyarországra igazolni?

– Úgy gondolom, hogy akkor számomra ez volt a legjobb döntés. Nem szoktam ezeken utólag gondolkodni, hiszen a múlton már nem lehet változtatni, inkább mindig arra törekedek, hogy a jövő a lehető legjobb legyen.

– Mit kaptál eddig a Puskás Akadémiától?

– 16 évesen kerültem a Puskás Akadémiára, ott lettem profi labdarúgó, ott mutatkoztam be az első osztályban, majd később ott lőttem meg az első gólomat. Gyerekként mentem oda, és most felnőttként tértem vissza. Rengeteget adott nekem ez a klub, és mindig a szép emlékek fognak eszembe jutni az ott eltöltött időről.

– Apropó emlékek, melyik a legkedvesebb? Az NB I-ben 23 mérkőzésen 2 gólt szereztél a Puskásnak, a Magyar Kupában hét találkozón öt góllal és három gólpasszal segítetted a csapatot.

– Rengeteg szép emlékem van, de a legkedvesebb a Vidi elleni győztes meccs, amelyen bemutatkoztam az élvonalban, illetve az első élvonalbeli gólom, ami győzelmet ért az MTK ellen.

– Ha egy év múlva ilyenkor újra beszélgetünk, mivel lennél elégedett, ha milyen sorokkal kezdeném az interjút?

– Az álmokról nem beszélni kell, hanem tenni értük. Én dolgozok tovább szépen csendben, majd a sikerek úgyis hangosak lesznek, és beszélnek helyettem.