Felhívás!

Spartan: több mint verseny

Spartan: több mint verseny Sport

Életmód, állóképesség, erőnlét, egyre nagyobb tömegeket mozgat meg, és egyre többeknek határozza meg a mindennapjait. Egyszerre mondhatnánk sportfesztiválnak és kőkemény megmérettetésnek, mely gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szól. Ez az akadályokkal és speciális feladatokkal teletűzdelt terepfutóverseny, a Spartan Race, amelynek népszerűsége Háromszéken is töretlen. Kézdivásárhelyi és környékbeli résztvevőkkel beszélgettünk a Spartan Race-ről.

A versenyzők már évek óta rendszeresen sportolnak, elsősorban a kihívás miatt váltak „spártaivá”.

„Diákként viszonylag aktívan sportoltam, kipróbáltam a karatét is, és a gimnáziumi éveimben pedig kézilabdáztam. Emellett rendszeresen szaladtam, de nem versenyszerűen” – tudtuk meg Haraly Marikától, aki már több Spartan Race versenyen is díjazott lett.

„Úgy gondolom, az élet mozgatórugója a sport, ez egy olyan hajtóerő, ami a mindennapjaimat energikusabbá, boldogabbá és teljesebbé teszi. 16 éves koromban éreztem, hogy valami hiányzik az életemből, hogy keresnem kell valamit, amiben kihívások sokasága tárulkozik elém. Fejleszteni akartam az önkontrollomat, az összpontosító készségemet, mindezek megvalósítását a sportban találtam meg. Először a szaladás fantasztikus érzése ragadott magával mostanra szenvedélyemmé vált” – mesélte Bándi Lilla (kiemelt fotó), aki az októberi, kolozsvári futamon második helyezést ért el.

Keresztes Zsolt mindaddig nem élt aktív sportéletet, amíg 2017-ben Ewing-szarkóma miatt nem amputálták a bal lábát, és szembe nem jött vele a Spartan, mint egy új lehetőség. „Ráleltem a közösségi médiában két olyan személyre, akik mozgássérülten is képesek hatalmas eredményeket elérni az akadályfutásban – tette hozzá. – Így azt mondtam magamnak, ha ők képesek rá, akkor én miért ne lennék?”

Arra is kíváncsiak voltunk, hogy hogyan kerültek kapcsolatba a Spartan Race világával, illetve miért döntöttek úgy, hogy részt vesznek rajta. Bándi Lilla felidézte, hogy amikor TRX- és Functional Fitness-edzések indultak Kézdivásárhelyen, és miután részt vett az első edzésen, azonnal tudta, hogy ez a megfelelő edzésforma számára. „A háttérből ámulattal figyeltem ahogy Katona Csaba tréner és pár társam hogyan készülnek a Spartan Race-re. Ők mutatták meg nekünk, hogy mit is jelent egy ilyen színvonalú versenyre felkészülni. Csodáltam, amikor láttam, hogy érmekkel a nyakukban térnek haza.”

Haraly Marika (fotó) és Mátis Zita is szintén a Katona Csaba által népszerűvé tett edzésforma által kerültek kapcsolatba az akadályfutó-versennyel. „Három évvel ezelőtt a barátnőm elcsalt egy edzésre a kézdivásárhelyi Functional Fitness csapatába, és azóta lehetőségeimhez mérten járok. A Spartannal ezeken az edzéseken kerültem kapcsolatba, ott hallottam róla először a régebbi csapattagoktól. Ekkor már a többieknek volt tapasztalatuk bőven. Aztán a tavaly Romániában is megszervezték ezt a versenyt, nagy meglepetésünkre épp a Brassópojánán” – tudtuk meg Zitától, aki első versenyéről második díjjal tért haza.

De hogyan kell készülni egy ilyen kaliberű versenyre, mik okoznak nehézséget, és mi motiválja a versenyzőket? A résztvevők elmondása szerint szerencsésnek mondhatják magukat, mert az edzőjük törekszik arra, hogy a lehető legjobban felkészítse őket a kihívásra, táborokat szervez, illetve minden edzéssel a Spartanra készíti fel őket, erő- és állóképesség fejlesztő programokkal.

Hogy mi is motivál? – teszi fel a kérdést magának Lilla. „Van két gondolat, amit sokszor mondogatok magamnak: A kitartás nem egyszerűvé teszi a célod, hanem lehetségessé; minden, amit valaha akartál ott van a félelem túloldalán. A legnagyobb motivációm, hogy a fejlődés adta boldog pillanatot minél többször megélhessem, valamint motivál az is, hogy olyan teljesítményt nyújtsak, amelyre büszkék lehetnek azok az emberek, akik fontosak nekem.”

Keresztes Zsolt számára a legtöbb erőt a temérdek bátorítás adja egy futam alatt, de a legfőbb motiváció mindig is a saját korlátainak legyőzése marad. Még nem érezte egy futam alatt sem azt, hogy feladná, vagy felmerülne benne az a kérdés, hogy „szüksége van neki erre egyáltalán”. „Ezt a tüzet szeretném megtartani” – fejtette ki Zsolt, aki egy lábbal és két mankóval áll mindig a rajthoz, sokak számára példaképként.

Nem utolsó sorban az is érdekelt bennünket, hogy a jövőben is folytatják-e a versenyzést, amelyre mindannyian rábólintottak, hiszen a TRX és a Spartan Race, már az életük részét képezi. „Nem a végcél boldogít, hanem az út, amely odáig visz” – véli Bándi Lilla.

Tamás Réka

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások