Felhívás!

„Minden lehetséges annak, aki hisz a sikerben”

„Minden lehetséges annak, aki hisz a sikerben” Sport

Szerda délelőtt nagy izgalmakkal indultunk, hogy felfedezzük a sepsiszentgyörgyi új arénát, és interjút készítsünk Hadnagy Attilával, a Sepsi OSK klubigazgatójával. Az irodájában fogadott bennünket, ahonnan az egész pályát belátni. A kupagyőzelemről, jövőbeli tervekről, a székely himnuszról, helyi tehetségekről beszélgettünk.

– Hogy érzik magukat egy ilyen nagy esemény után?

– Hát elsősorban nagyon fáradtan, mert ugye a múlt csütörtökön játszottuk a döntőt, és vasárnapig buliztunk.

– Négy napig tartott a mulatozás?

– Igen. Szerdán leutaztunk Bukarestbe, csütörtökön volt a mérkőzés, aznap éjszaka jöttünk vissza Sepsiszentgyörgyre. Pénteken a várossal közösen ünnepeltünk, majd a hétvégét végigbuliztuk a csapattal. A hangom még nincs teljesen rendben, de lassan-lassan helyrejön, és felébredünk ebből a szép álomból.

– Milyen érzéssel töltötte el a kupagyőzelem?

– Ez egy iszonyatosan különleges érzés volt, amit nem tudtam focistaként megélni, elérni, de most mint klubvezető sikerült. Hálás és büszke vagyok az egész csapatra, hiszen hittek abban, hogy sikerülni fog. Ez egy fantasztikus dolog, hiszen arra eddig nem volt példa, hogy egy székely futballcsapat hazahozza a Román Kupát.

– Milyen jelentőséggel bír ez a kupagyőzelem a klub történelmében?

– Óriási jelentőséggel, hiszen a klub alig tizenegy éve létezik. De amit elértünk az I. ligában, az már eleve nagyon jó teljesítmény: európai kupában is játszottunk, itthon tavaly kupadöntősök voltunk, negyedik helyen is végeztünk, és most megnyertük a Román Kupát. Kis idő alatt nagyon sok mindent elértünk, és nem állunk le, megyünk tovább, küzdünk az álmainkért.

– Mi a siker titka?

– Hogy higgyél benne, mert akkor az megadatik. Azt mondják, kérjél mindent hittel, és az megvalósul. Mi nagyon hittünk idén ebben a kupagyőzelemben.

– Mi volt a legfontosabb tényező, ami ide vezetett?

– A csapategység és az a stabilitás amit a klub biztosított mind az anyagiak, mind a szervezés tekintetében. És ez nagyon fontos volt a fiúknak, hogy minél több pozitív energiához juthassanak. Emellett nagyon sokat segített Bergodi edző érkezése, aki összeszedte a csapatot, és egy olyan keretet alakított ki, amellyel megnyertük az alsóházat, azaz a 7. helyen végeztünk a bajnokságban, és megnyertük a Román Kupát. Nagyon sokat változott a játék képe pozitív irányba, és ma már elmondhatjuk, hogy minden csapat felfigyelt ránk.

– Mik a célkitűzések a következő idényre?

– Úgy tartják, ha fennebb raktad a lécet, akkor azt legalább tartani kell, ez a minimum. Szeretnénk, ha megmaradna a csapat nagyja, azaz ne cseréljünk ki sok játékost, és a legfőbb cél benne lenni a legjobb hatban. Sajnos, ebben az idényben ez nem sikerült, de „megmentettük” a kupagyőzelemmel. A lényeg, hogy feljussunk a felsőházba, és akkor ott bármi megtörténhet.

– De azért biztosan lesznek változások a keretben…

– Lesznek. Öt-hat játékos el fog menni, és a helyükbe kell hoznunk 4–5 újat. Illetve kettő érkezése már biztos: Ion Gheorghe, aki az FC Voluntari játékosa volt, valamint Francisco Junior, aki a Meggyes csapatából csatlakozott hozzánk. Még három játékossal állunk tárgyalásban.

– Kik távoznak?

– Egyelőre nem tudok még biztos neveket mondani, aki százszázalékos, hogy távozik, az Luckassen, hiszen lejárt a kölcsönszerződése. A többiekkel a héten kell tárgyalnunk, közösen az edzővel, így szerintem a jövő hétre már nyilvános lesz a távozók kiléte.

– Milyen költségvetéssel számolnak a következő idényre?

– A költségvetés nem az én asztalom, de elmondhatom azt, hogy nem volt anyagi problémánk, és ez nagyon sokat számított a teljesítményünkben.

– Hogyan viszonyulnak a csapat román játékosai a székely himnusz énekléséhez?

– Akármilyen játékos érkezik a csapatba, ha magyar, ha külföldi, ha román, azt tudja, hogy egy olyan csapathoz érkezett, amely elsősorban egy család, és egy olyan himnuszt énekelnek, amely a csapatnak az identitását jelképezi. Nem volt eddig ezzel semmi probléma, ezt teljesen mértékben elfogadott köreinkben. Érdekes, hogy a külföldiek nem értik a szöveget, de tetszik nekik.

– A Román Labdarúgó-szövetség részéről amúgy valaki fejezte ki rosszallását ezzel kapcsolatosan?

– Nem mondhatom, nem kaptunk ilyennemű felszólítást a részükről. Azonban kaptunk hideget-meleget a fanatikus szurkolóktól, és volt ugye a hokis sztori is a székely himnusz éneklése miatt, de úgy gondolom, ez teljesen felesleges, felfújt történet. Ez politikai kérdés, nem a mi dolgunk. Mi végezzük a saját feladatunkat.

– Akkor meg sem próbálják leszoktatni a szurkolókat a himnuszéneklésről?

– Nem, miért tennénk? Nem kaptunk semmilyen hivatalos felszólítást, ami ezt tiltaná.

– A román sajtóban most újra elővették a régi lemezt, miszerint az OSK-t a magyar állam támogatja. Ez mennyire igaz?

– Ez nem igaz. Az akadémiánkat támogatja és segíti a magyar állam, a stadionunkat ők építették, de mi, az I. ligás csapat szponzorpénzből, reklámszerződésekből élünk, teljesen kívülállók vagyunk ebben a történetben.

– Ön minek örülne jobban: ha Niczuly a román vagy a magyar válogatottba kapna meghívót?

– Véleményem szerint, ahová meghívást kap és jobb lehetőséget, oda menjen. Aki először felfigyelt rá, azt válassza.

– Ott van a másik helyi tehetség, Pászka Loránd, akit nemrégiben igazolt le a magyarországi FTC. Gondolkodnak esetleg a szerződtetésén?

– Gondolkodni már késő, de az biztos, hogy egy igazán tehetséges játékos. Minden székely-magyar tehetségre felfigyelünk, de nem biztos, hogy mindenkit szerződtetni is tudunk. Szeretnénk, ha minél több helybéli játékos szerepelne nálunk, de erre nincs mindig lehetőség, ezért is vannak több országból futballistáink. Nálunk nem jelent gondot, hogy ki honnan származik, csak ember legyen mindenekelőtt, és jó focista. A cél közös, a klub és csapat az első, a lényeg, hogy mindig előre haladjunk.

– Nyilván a szurkolók is ezt szeretnék!

– Nekik szeretnénk megköszönni az egész évi buzdítást, hogy eljöttek a mérkőzéseinkre, kiálltak mellettünk itthon, idegenben, és főleg most, az utolsó mérkőzésen, a kupadöntőn, ahol fantasztikusak voltak, amolyan 12. játékosként győzelemre vitték a csapatot, Reméljük, hogy jövőben is bízni, hinni fognak bennünk!

 

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások