Ha nem, hát nem…

Gyorsan pörögnek a budapesti események, ami alig két-három héttel ezelőtt derengő aggodalom volt, az ma tényszerű szomorúság. A 2024-es magyar olimpiai pályázat nem futja le teljes köreit, feladja, kiszáll, amíg a verseny nem járna még súlyosabb leégéssel, felsüléssel – lehet itt válogatni a nem kívánatos szavakat.

Az olimpia rendezéséhez nemzeti konszenzus, egyetértés kellett (volna), az olimpiai pályázattal szembeni ellenzéki népszavazáshoz többségi szavazat. A két fogalom között óriási a különbség, és a kettő teljesen kizárja egymást. Ez a többségi szavazat lehetett volna ugyan az ország felnőtt lakosságának kisebbik része, ám az eredmény egyértelműen letaglózta volna a szeptemberi, limai esélyeket, ahol – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagállamainak szavazásán – amúgy sem az első számú favoritként indult volna Budapest a két vetélytárssal, Los Angelesszel és Párizzsal szemben. Valami esély azonban pislákolt sport szempontból, ha nem is politikai és diplomáciai vonatkozásban.

A magyar pályázatot ingataggá tették a reggeli vajas kenyerük, tejeskávéjuk, felvágottjuk, kényelmes megélhetésük féltését színlelő, a politikai karrierhez való kiugrás szagát megérző, főleg nyápic fiatalokból álló civil szervezetek. Mindenekelőtt a „momentumosok”, akiket nyilván támogatnak a baloldali, liberális, balliberális piciny pártok. Az élsport és a sporttársadalom groteszk világcsúcsa az, hogy a területileg kis országok egyik legnagyobb, legeredményesebb sportnemzete olimpia-rendezési pályázatának elgáncsolásából ily galád módon pártot lehet alapítani, parlamenti helyekre lehet áhítozni. Persze, csodák azért még vannak. Csoda lenne, ha a Momentum Mozgalom az aláírásgyűjtések idején felhúzott „nolimpia” jeligéjű „nemező” sátrait nemez sátrakra cserélné, s kijelentené: „Bocsánat, visszavonjuk az olimpiai pályázat visszavonásának céljával kezdeményezett népszavazási kérelmünket”. (Nevetés.)

Ha nem, hát nem. Fel a fejjel! A sportot támogató magyar kormány, a számos intézménnyel, a sportközeggel, és mindenekelőtt az élsportolókkal karöltve gyorsan, meggyőzően bizonyíthatja a sportellenes mozgalom hibáit, téves szemléletét. A budapesti, júliusi vizes vébén, más világversenyeken, a 2020-as tokiói olimpián világklasszisaink tucatjainak szurkolhatunk. Azt már most tudjuk, hogy kiknek lesznek közömbösek a felcsendülő Magyar Himnusz „momentumai”…

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.