Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

RMPSZ: nem kaptak kellő segítséget a pedagógusok az online oktatáshoz

RMPSZ: nem kaptak kellő segítséget a pedagógusok az online oktatáshoz Románia

Míg az európai országok nagy része április elejéig kreatív és hasznos oktatási segédletet juttatott el a szülőkhöz és a diákokhoz, addig a romániai pedagógustársadalom hiába várta, nem kapott az oktatási tárcától segítséget nyújtó, pontos, technikai dokumentumot – kifogásolta a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) alelnöke, Ferencz-Salamon Alpár az online oktatást kötelezővé tevő tanügyminiszteri rendelet kapcsán. Úgy véli, a romániai tanulók 40 százalékát a továbbiakban sem érik el a pedagógusok, mert vannak az országban olyan vidékek, ahol még térerő és internet-hozzáférés sincs.

Hirdetés
Hirdetés

„Egy dologban minden pedagógusnak egyezik a véleménye: a rendelet nem azt a fajta segítséget nyújtja a tanároknak és az iskoláknak, amelyre már március 16-tól vártak” – hangsúlyozta az RMPSZ alelnöke, hozzáfűzve, hogy olyan rendelkezésre számítottak, amely pontról pontra tisztázza azokat a kérdéseket, amelyek az intézményes oktatás befagyasztása óta nemcsak a romániai magyar pedagógusok körében tevődtek fel, hanem a teljes romániai közoktatásban dolgozók és a szülők körében is megfogalmazódtak.

Elvárták volna azt is, hogy a tanügyminisztérium pontosan meghatározza, mit ért online oktatás alatt, mert számos változatos formában értelmezhető a fogalom, és ez visszatükröződik abból is, hogy ahány tanintézmény vagy tanár létezik, mind másfajta eszközökkel kezdte a digitális oktatást: Microsoft-, Google-programok, Messenger, Facebook, virtuális osztálytermek tucatja került terítékre a szükséghelyzetben.

Ferencz-Salamon Alpár úgy vélekedett, a minisztériumi rendelet nem írta fölül a közoktatásban uralkodó káoszt. Ellenkezőleg, „továbbra sem öntött tiszta vizet a pohárba”, hiszen még napokkal ezelőtt azt kérték, ne haladjanak az új tananyaggal, ne osztályozzák a diákokat, és csak az ismétlésre fókuszáljanak, a rendeletben viszont már arra is kitérnek, hogy visszacsatolást kérjenek a diákoktól és a szülőktől, valamint online osztályozzák a tanulók teljesítményét.

Elmondta, a szükségállapot bevezetése óta az egyedüli útmutatás, amit az online oktatással kapcsolatosan kaptak az, hogy át kell térniük rá. Minden tanintézmény maga igyekezett megkeresni a digitális oktatás legkézenfekvőbb formáját, mert a döntéshozatali szervek eddig még nem foglalkoztak a digitális eszköz- és módszertár kidolgozásával, ahogyan azzal sem, hogy a pedagógusokat digitális továbbképzésben részesítsék.

Mi több, a törvényben sem létezett ez a 21. századi oktatási forma, annak ellenére, hogy a századból már két évtizedet magunk mögött tudhatunk – ismertette az RMPSZ alelnöke, aki értetlenül fogadta, hogy ilyen körülmények között még mindig az az első, hogy a szükségállapot bevezetésével az online oktatásra való átállást tekintik egyedüli eszköznek.

Az online oktatást a mindennapokba beépítve, lehetőségként kellene használniuk a pedagógusoknak és a diákoknak – érvelt Ferencz-Salamon Alpár, hozzátéve, hogy ehhez fontos szemléletváltásnak kellene bekövetkeznie a döntéshozatal és oktatásfinanszírozás terén, mert a járványhelyzetben, Romániában csupán szükségletként, s mi több, kényszerként tekintenek a digitális tanításra.

„Nem elég kijelenteni egy minisztériumi instrukcióban, hogy a helyhatóságok oldják meg” – magyarázta az alelnök, kiemelve, hogy Romániában olyan helyhatóságok is vannak, akik nem tudtak megfelelő mellékhelyiségeket biztosítani a tanintézmények számára, tehát nem várható tőlük az sem, hogy néhány nap alatt 20-30 laptopot szerezzenek be, és még internet-hozzáférést is biztosítsanak. Az sem jó megoldás, hogy a felelősséget a minisztérium egyszerűen a szülőkre hárította, hiszen Romániában a törvény szerint ingyenes az oktatás – érvelt az alelnök.

Hosszútávú elképzelések és beruházás nélkül nem működhet az online oktatás Romániában, és rövidtávon sem ad olyan fogódzókat, amelyekre – látva más országok eljárásait – sokan számítottak. Az európai országok zöme ugyanis az esélyegyenlőség megteremtésére is gondolt, a hazai online oktatás elképzelése pedig továbbra sem válaszol azoknak az igényeire, akikhez egyáltalán nem jut el – ismertette a pedagógusszövetség alelnöke, hangsúlyozva, hogy az országban máig nem tudják, hogyan tanulhatnának azok a gyerekek, akiknek nincs lehetőségük okoseszközök beszerzésére, és térerő, internet-hozzáférés hiányával küzdenek.

Fejlettebb országokban az ilyen helyzeteket úgy oldották meg, hogy nagyon gyorsan reagálva a problémára, papíralapú, módszertani, didaktikai kisfüzeteket juttattak el a szülőkhöz és a diákokhoz, és a segédlet mellé még egy zöldvonalas telefonszámot is biztosítottak, amelyen bármikor érdeklődhetnek a szülők, és a kérdéseikre egy pedagógusközösség válaszol.

A pedagógusok úgy gondolják, az egyszerű és kreatív ötletekből a tanügyminisztérium is inspirálódhatott volna, mert jelenleg a lehetőségek eszköztára aránytalanul oszlik el az országban: míg a nagyvárosokban és a fejlettebb régiókban akár 90 százalékos a diákok részvétele az online oktatásban, addig bizonyos térségeken a 0 százalékot súrolja a résztvevők száma. A rendelettel nem lesz intenzívebb vagy nagyobb társadalmi rétegnek hozzáférhető az online oktatás.

A pedagógusok szerint valószínűleg minden ugyanúgy fog folytatódni a szükségállapot végéig, mint a bevezetésétől kezdve a tavaszi vakációig, hiszen „annak kötelező, akinek lehetősége van rá” – magyarázta az alelnök. Elmondta, a pedagógustársadalom jól állta a sarat, annak ellenére, hogy aligha részesült továbbképzésben a digitalizáció terén, és kellő eszköztár sem állt a rendelkezésére, valamint közoktatáspolitikai támogatottságot sem élvezett.

Bár arra számítottak, hogy az intézkedések konkrétumokat fogalmaznak meg, és az esélyegyenlőségre is fókuszálnak, nem várják el azt sem, hogy a minisztérium néhány nap alatt megváltson egy olyan rendszert, ami 30 év alatt sem változott meg. De ennél több támogató és esélyteremtő lépésre vártak – hangsúlyozta Ferencz-Salamon Alpár.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2020. április 26., 16:30
    ÉRTÉKELÉS: 7

    Nagyon helyes, osztályharcos gondolkodásmód. A hetvenes években komoly téma volt, hogy a tanárok is nyolc órát töltsenek az iskolában. Sőt, az akadémikusok is, a miunkásosztály nagy boldogságára. Akkor mondta Grigore C. Moisil akadémikus: ha a fejünkre van szükségetek, békében hagytok, ha a seggünkre, hát jó, bejövünk és ülünk.